Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1956-1957 (HU ELTEL 1.a.12.)
1956. október 5. - Napirend előtt: Megemlékezés Rajk Lászlóról és társairól
/ László János / napirend előtt a következőkben emlékezik meg Rajk Lászlóról és társairól. Tisztelt Egyetemi Tanács ! Engedjék meg, hogy napirend előtt bejelentést tegyek. Ismeretes, hogy holnap helyezik örök nyugalomra az éveken át gyalázott, h^rnis vádakkal kivégzett ^Rajk Lászlót és társait. TJ^y érzem, hogy helyesen járt el Pártvégrehajtóbizottság, midőn koszorú helyezését határozta el sirjukra, s az Egyetemi Tanács utólagos#jóváhagyásában bizva, mikor az állami vezetés részéről az oktatók, dolgozók és hallgatók nevében külön koszorú elhelyezését rendeltem el. Tettem ezt annak tudatában, hogy Rajk László és kivégzett társai tevékenységének politikai értékelésében 1949 előtt voltak s ma is lehetnek eltérések az Egyetemi Tanács t. tagjainak felfogásában. Tettem azonban azzal az elhatározással, hogy ősi egyetemünk, mely oly sokszor volt már a nemzet érzelmeinek kifejezője, ma is állást foglalhasson. Midőn a bemocskolt hősök sirjain a nemzeti kegyelet virágai közt a miénket is elhelyezzük^ nem egy uj személyi kultusz kibontakozását akarjuk plántálni ifjúságunk szivébe. A történelem szigorú, de igazságos tolla hivatott majd mérlegelni, tetteiket, melyek a munkásosztályt szolgálták. Mégis kötelességemnek érzem, hogy - bár az Egyetemi Tanács nem foglalkozik országos politikai kérdésekkel - ezúttal eltérjünk ettől a gyakorlattól. E^yre inkább látjuk, hogy történelmünk legtöbbet Ígérő és adó szakaszát jóvátehetetlen bűnök kisérték, a soha nem látott fényt árnyék borította be. Népünk e napokban mélyen átérzi Illyés Gyula sorait " ••• van mintha a tengermélyből, a lélek mélyeiből önvád zúgna feledt bűnökért, mondván: vége! a legszörnyebbet tette e lusta faj: maga nyomta a sir szája elé fiait ! ** de nemcsak a nemzet általános érzelme tölt el bennünket. Egye- , temünk legmagasabb fóruma hivatott leszegezni,^hogy mélyen azt az 1949-ben, a gyűlölethűllám felkorbácsolása idején elhangzott rektori megnyilatkozást, mely megbélyegezni kényszerült Rajk László és társai koholt cselekményeit. Mint magyar értelmiségiek nem feledhetjük, hogy a Rajk-per, melynek során hivatalos helyről kiemelték, hogy a vádlottak közt egyetlen munkás vagy paraszt sincs, egyik tényezője lett az értelmiség iránti bizalmatlanságnak, kiindulópontja az egyetemünkön is bekövetkezett sorozatos törvényszegéseknek. Rajk Lászlót mint egyetemünk e^yik legkiválóbb volt hallgatóját, az ifjúsági mozgalom^kiemelkedő harcosát, majd istápolóját fogjuk számontartani, társait, bűnt a magyar értelmiség jeles alakjait. Azt is le kívánom szögezni, hogy egyetemünk közvéleménye sírjuk lezárásával nem tekinti^ügyüket lezártnak.^Ugy érezzük, nem maradhat el a teljes igazság felderítése. Emléküket gyaláznók ne g azzal is, ha mint egy provokációs per olyan áldozatait ismerne őket ifjúságunk, akik pusztán fizikai, vagy lelki kényszertől megfélemlítve nem merték volna felfedni az igazságot. T. Egyetemi Tanács ! A holnajá. temetésen elhelyezett kosborunk hitvallás kíván lenni a magyar nép poliühai egysége mellett, melynek kiépítéséért R^jkLászló politikai tevékenységének utolsó szakaszán annyit fáradozott, amely egységben - mint 1948 áprilisi beszédeiben hangoztatta - minden népi, nemzeti, demokratikus erőnek, minden
