Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 1.a.11.)
1955. szeptember 30. - 1. Az országos-rektori és dékáni értekezlet anyagának megtárgyalása
/ László / Hiba volt bizonyos osztálybáke helytelen álláspontja és az egyetemi munka sperspektivátlansága: nem az egész oktatási volument néztük, hanem szorosan csak azt a négy évet, amit az illető hallgató az egyetemen tölt. A munkás-paraszt származású hallgatók helyes nevelése tekintetében teljesen egyetért Kardos Tiborral. A munkás-pasaszt származású hallgatók bizonytalanságának megszüntetését ott kellene kezdeni, hogy otthon legyenek Budapesten, megismerjék a főváros kulturális és politikai csomópontjait: az országházat, a nagy könyvtárakat, szinházakat, Budapest természeti környezetét, a Munkásmozgalmi Intézetet, a Hadtörténeti Múzeumot, más nagy múzeumokat stb. A közönségszervezés során különösen az I. éves munkás-paraszt származású hallgatókat anyagilag is segiteni kellene, hogy megismerjék a szinházakat, a kulturális élet lehetőségeit. Számukra külön úgy kellene elvégezni az egyetemi jelegű munkába való tervszerű bevezetést, hogy ne legyen bántó. Ezzel kapcsolatban egyrészt folyamatos pedagógiai munkát kell megkövetelni a tanszékektől / szorosabb tanulmányi felügyelet, nagyobb tanszékeknél csoportos konzultációk /, másrészt a munkás-paraszt származású hallgatókat fokozottan kell bevonni a tanszéki munkába / szemináriumi felelősök stb. /, hogy organikus kapcsolatba kerüljenek az oktatókkal. Ezenkivül - amiben még leghátrább vagyunk - a mozgalmi munkában kellene együttdolgoznia az oktató személyzetnek a munkás-paraszt származású hallgatókkal, hogy eltűnjék kisebbrendűségi érzésük. Ezen az utón azután tanulmányi eredményeik is javulnak. Ami a tanárok ideológiai fejlődését Illeti - folytatja Bóka elvtárs - ebben is súlyos önkritikát kell gyakorolnom, mert az állami ideológiai oktatásban rossz bürokraták voltunk, nem tudtunk jól szervezni. Kevés jó kivétel volt: igy pl. Kardos elvtárs konferenciáin a hallgatók átlag 50 valóban megjelent. Különösen liberálisok voltunk : az oktatók nagyrésze csak jelentkezett, de gyakorlatilag nem vett részt a konferenciákon, és ebbe egyszerűen belenyugodtunk, szervezeti hibákra gondoltunk, nem jutott eszünkbe, hogjy a konferenciavezető fezébe adjunk olyan égető, aktuális problémákat, amelyekkel a kari vezetők küszködnek és amelyek a konferencia anyagához szervesen hozzátartoznának. Ha egy jegyzetvita stb. során hiányosságokról* vagy tévedésekről van szó, rá kell olvasni az illetőre, hogy azt a kérdést az egyik konferencián részletesen megtárgyalták. Helyesen állapította meg a rektor, hogy egyetemünknek bizonyos mértékig ideológiai fórummá kell válnia. Mindeddig afaonban nem adtunk 4az ideológiai oktatásnak semmiféle konkrét célt. Az ideológiai konferenciáknak konkrét célt kell adni, hogy az egyétem tanári kara valóban jó ideológiai felkészüléssel foglalhasson állást egy-egy időszerű kérdésben: például a magyar irodalmi élet, a magyar töifcénetirás, az esztétika mai problémáit, s akkor sokkal inkább vesznek majd részt a professzorok a konferenciákon. Az ideológiai képzés iránti érdeklődés terén egyébként a nyelv- és irodalomtudományi karon már is örvendetes javulás mutatkozik. Ami az ezzel az kérdés-
