Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 1.a.11.)

1956. június 15. - 1. Pályázatok tanácsülési jóváhagyása

- 3 -ban mag^éF<5 st őrt örté net i kutatásokat végzett. És a menthető múzeumi értékek közül igen sokat adott át az ottani szovjet elvtársaknak.

Az egyetemi pártbizottság tisztázta ügyét és egyértelműen megállapítható, hogy nem lehet őt vádolni semmivel.

A Tanács egyhangúlag 15 szavazattal javasolja őt a megpályázott állás betöltésére.

Az elnök következőnek Szamuely Tibor docensi pályázatát bocsátja vitára.

I, Tóth Zoltán; A szakbizottság véleményéhez a kari tanácsülés kiegészítéseket készíttetett. Ennek első pontjával kapcsolatban még elmondja a következőket. Szamuely Tibor kellő alapossággal készített disszertációját még nem tudták birálni. A nagy - 400 oldal terjedelmű - dolgozatot Incze Miklós és Kató István ismeri, s arról nagy elismeréssel nyilatkoznak. Ugyanis a dolgozat pontosan abban az időszakban készült, amikor a történettudomány nagy torzulásokat szenvedett, és ez a dolgozat semmiféle lényeges torzulással nem vádolható. Ami a lényeget illeti. Ami torzulás a disszertációjában mégis van, annak minimális mértéke inkább a szerző dicséretére válik. A mü minden tekintetben színvonalas.

A második ponthoz elmondja, hogy Szamuely Tibor pályázata nem kerülhetett megvitatás alá, mert az opponensek tartózkodtak a vélemény nyilvánítástól a jelölt hátrányára. A karon három adjunktus docenssé nyilvánítása került szóba. Ezek közül csupán Szamuely Tibor nem védhette meg dolgozatát, saját hibáján kivül! A másik két elvtárs morális gátlásoktól vezetve nem pályázott. Mindhárom személy megérdemli, ezért feltétlenül fontos, hogy a minisztérium még két helyet biztosítson.

Szamuely Tibor oktató munkája már magában is biztosítja a docenturára való jogosultságát.

Kádár Miklós kéri, hogy a szakbizottság két jelenlévő tagja is nyilatkozzon.

Székely György elmondja, hogy a szakbizottság az előző vita alkalmával nem ismerte eléggé Szamuely munkáját, ezért a másik két pályázót helyezte előnybe. Részéről korrigálja álláspontját.

Borzsák István elmondja, hogy Varga János és Szabad György széles irodalmi munkát produkáltak. Ezzel szemben Szamuely csak lexikon cimszavakat a már tárgyalt kéziraton kivül.

Léderer Emma megállapítja, hogy a XX. kongresszus előtti körülmények közepette végzett jegyzetszerkesztés igen komoly munka.

I. Tóth Zoltán figyelmeztet arra, hogy ez a téma a Szovjetunióban sincs kidolgozva. Nagy tudományos bátorságra valió mü, alapvető hibája nincs.

Bóka László helyteleníti, hogy ellenőrizhető müvek nélkül a Tanács docensnek javasoljon bárkit is. Kétli, hogy ehhez csupán egy kandidátusi disszertáció elegendő mégha az jó is. Meg kell várni az opponensek véleményét.