Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 1.a.11.)
1956. február 10. - 2. Áz 1955/56. oktatási év I. félévéről szóló rektori jelentés megvitatása
2 o -/ László / Par&s Dezső rámutat, hogy a pánik valóban megvolt a kaaerxejlesztesről'elterjedt hírekkel kapcsolatban. Az a gyanúja, hogy ezek a hirek kedvezőtlen hatásukat nem éppen mesterséges hírverés folyamányaként fejtették ki, ezért hosszú időn keresztül általános bizonytalanság támadt. Két héttel ezelőtt észrevette, hogy tanszékéhez egy munkásszármazású dolgozójának tudományos lendülete bizonyos idő óta csökkent, és amikor erről megkérdezte az illetőt, az azt válaszolta, hogy nem tud dolgozni, mert ideges. Pais professzor erre azt mondotta, hogy neki aránylag a legkevésbbé van oka idegeskedni, de az illető azt válaszolta, hogy ezt elhiszi, mégsem tudja azonban idegességét megszüntetni. Valóban mindenkit elfog a rémület és mindenki lelkileg összeomlik, az ilyen káderek pedig kevésbbé alkalmasak további feladatok megoldására. A túlzott méretű és elsietett káaerfejlesztes nem felel meg a miniszteri rendelkezés lényeges befejező szakaszainak, de az itt hallott felvilágosításnak sem és Pais professzor ezzel összefüggésben nem tudná vállalni a felelősséget. Kifogások hangzottak el, hogy bizonyos oktatók politikai téren közömbösek, passzívak. Itt is kettőn áll a vásár: az egyik oldalon a pártszerveken, vagy a párttényezőkön is. A pártéletet vagy a pártot, mint tényezőt elég erős miszticizmus veszi körül, amely nem mindig jár szerencsés következményekkel. Hibáztatják az embereket, hogy nem vesznek részt, csak azt felejtik el legtöbbször megjelölni, hogy miben. Az emberek kezelése a közelmúltban különösen nem volt szerencsés és eredményes, mivel némelyik irányitó párttényező módszere távol volt a helyességtől, inkább elriasztott, mint megnyert. Reméli, hogy ezen a téren javulás áll be és az eddigi nem ritka elhomályositási művelet helyett valóban felvilágositó munkát fogunk látni. A vidéken való elhelyezkedéssel kapcsolatos névelőmunkából túlzottan sokat valószinüleg nem lehet várni. Nemcsak a vidéki, hanem a fővárosi, vagy fővároskörnyéki oktatók is teljesen lehetetlen helyzetben vannak abban a tekintetben, hogy a tudománnyal, vagy a műveltséggel kapcsolatos tevékenységet fejtsenek ki. Ez a helyzet nem vonza és nem is vonzhatja vidékre, sőt a főváros környékére sem azokat, akik a tudománnyal szeretnék a kapcsolatot tovább is fenntartani, pl. aspiranturára akarnak jelentkezni. Pais professzor helyesnek tartaná, ha az Egyetemi Tanács az aspirantura ügyét egy ülésen igen részletesen megtárgyalná. Ami a munkás-paraszt és szakérettségis hallgatókkal való foglalkozást illeti, nem tartja helyesnek, hogy látszatmozzanatokra hivatkozzanak , s esetleg olyan munkaerőket próbáljanak kiküszöbölni, akik nem utolsó sorban ezen a téren talán a legérdemlegesebb tevékenységet végezték és végzik. Árjelentés szerint a levelező oktatásban való részvétel megfelelő mérlegeléssel szerepeljen. Ezzel Pais professzor a legnagyobb mértékben egyetért. Ezt az oktatást több tekintetben valóban a realitások mezejére kellene terelni. Artudományos diákkörök ügyét nagyon fontosnak tartja és tartotta Bárczi Sézával, sőt némely hallgatójával együtt, akik azt képzelték, hogy a nyelvészet terén tudnak valamit csinálni. Elismerő minősítéseket kaptak is a nyelvészeti diákkörre vonatkozólag, ezért meglehetősen furcsán érintette az a hidegvízzel való leöntés, ami a jutalmazásokkal kapcsolatban történt. Reméli, hogy a nyelvkaron utólag megfelelő megértésre fog találni.
