Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 1.a.9.)

1953. október 30. II. rendes - 3. Leckekönyvbe való bejegyzés szabályai

- 2 -tisztázó viták szolgáltak alapjául. Igaz, hogy ilyen viták - néhány próbálkozástól és egy-kát cikktől eltekintve - nem is voltak, appen a ni'icg.je^yzésok...11 c. rész mutatja, hogy nőm viták, hanem csak tapasztalatok és csak néhány pedagógus nem teljesen kidolgozott, hézagos meggondolásairól van szó.

Miben látszik a megvitatás hiánya? Pl. a “könnyű ós nehéz" tótellapok általában a tétellapok alapján való vizsgáztatás kérdésekben. /: a "vizsgalap" "tétolla?" kifejezés nem közhasználatú. Pontos értelmezés* kivánatos. nrthető, hogy a II.8. első bekezdését többen kifogásolták, ki a tétellap alkalmazásának a célja? 1, a vizsgaanyag teljes, egyenletes felölelésc, a megismétlődések elhárítása. 2. A vizsgakérdések pontos, világos megfogalmazása ős körülhatárolása. 3. a gondolkodási idő, a vizsgafelelet nyugodt, rendszeres előkészítésének biztosítása. 4..A vizsgázóval szemben való részrehajlás, a különböző vizsgázók próbáratevése és elbírálása közötti egyenetlenség elhárítása. Mindezeknek a követelményeknek az osvik, de nem egyedüli megvalósítási módja a tétcllappd való vizsgáztatás.

"könnyű és nehéz tételek" kérdésében a matematikától a biológiáig,

A

vagy társadalomtudományig általánosan helyes megállapításokat nehezen találunk, A matematika tárgyakat tekintve - a továbbhaladáshoz szükséges ismeretek nem egyenletesen oszlanak meg a nehéz és könnyű része között. Általában a könnyűnek és közepesen nehéznek tartott tételek alkotják az anyag alapvető, a továbbhaladáshoz szükséges részeit. Nyilvánvaló az, hogy a nehéz tételt "húzott" hallgató gondolkodási 1- deje vergődő erőfeszítéssel telik el, sűrűn közbevetett kérdésekkel segítve, tehát vontatottan felel, s esetleg azt sem képes ilyen körül mények között megmutatni, hogy az alapvető ismeretekkel tisztában van A könnyű tételt "húzott" jeles hallgató pedig bármilyen okos vizsgafeleletet is ad, nem árul el érdemlegeset abból a szempontból, hogy jeles felkészültségü-e. kiegészítő, a tételnél magvasabb kérdéseket kell még számára feltenni. Tehát a tétellap húzása - a matematikai tárgyak esetében - éppen céljával ellenkező eredményre vezet.

Ha a vizsgáztató adja a tételt, s a könnyű tételre adott kifogástalan felelet után megfelelő kiegészítő kérdést alkalmaz - nem feledkezvén meg az ehhez szükséges gondolkodási időről sem - liberalizmus nólkUl is képes a gyöngébb hallgató jofcb felkészültségét is kipuhatolni.

a liberalizmusra való hajlandóság nem a vizsgaszabályzattal hárítható el, hanem a vizsgáztató meggyőzésével és a vizsgák szakszerű ellenőrzésén épülő bírálat Ó3 bizonyos nyilvánosság biztosításával. Ha a liberalizmus forrását keressük, inkább a statisztikai adatok túlértéke-