Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 1.a.9.)

1954. július 9. rendes - 2. Beszámoló az 1953/54. tanév munkájáról - 3. Pályázatok megvitatása

- 9 -temi előadd bátortalan és felolvas, vagy sokszor felolvasásba megy át, de legalább azt tudják a hallgatók, hogy saját anyagát adja elő, itt azonban úgy érzik, hogy még csak nem is sajátját olvassa fel rossz módszerrel, hanem idegen anyagot gépiesen olvas fel. A felolvasásokat teljes unalom fogadja, állandó mormolás van, nem figyelnek oda, mással foglalkoznak, néha inkább alibi okból jegyezgetnek, mint nincs semmi eléven kapcsolat az előadó és a hallgatók között. A Jogi Kar VII.tantermében nem is hallják hátul a hallgatók az előadásokat. Annyira gépiesen történik az előadás, hogy sokszor az előadási időt sem tudják kitölteni az előadók: 15-20 perccel előbb befejeződik az előadás, mert elfogyott a kézirat.

Az előadások élénkségét fokozni lehetne, ha szépirodalmi hivatkozások lennének bennük, ami a Párttörténet vonatkozásában nem is probléma. Az előadók azonban nem igen élnek ezzel a lehetőséggel.

A szemináriumok jelenleg még a visszakérdezés módszerét követik és i:",en súlyos szervezési hiba, csőké vény, hogy nagyszámú hallgató vezet szemináriumot. A Jogi Karon vannak ezek. között olyahok, akik igen jól vezetik a szemináriumot, pl. Biró elvtárs Rákosi-ööztöndijas hallgató, de elvileg ez a módszer nem helyeselhető, mert az előadónak tekintéllyel is kell rendelkeznie. Egyébként a szemináriumok megítélése nagyjából ugyan az, mint az előadásoké.

Medve Zslgmond közli, hogy« meghallgatott egy előadást és beszelt legalább 30 hallgatóval.

Galántai József elmondja, hogy egy előadást, valamint egy kari szemináriumi előkészítőt hallgatott meg, azonkívül beszélgetett a kari csöpörtfelelőssel az egyik kari évfolyamfelelőssel, a dékánhelyettessel, a pártszervezet vezetőségével és néhány hallgatóval és szaktanszéki tanárral. Ezenkívül áttanulmányozta a rendelkezésére álló anyagot és az általa leszürtekhez még régebbi munkakörében szerzett tapasztalatai is hozzájárultak.

Az eedigiekben felrajzolt kép a történeti karra is vonatkozik egészében. A magyarosítás kérdésében nem is az a probléma, hogy nem mernek, hanem hogy nem tudnak az oktatók magyarosítani, nem ismerik az újkori magyar történelmet. Ezt gyorsan pótolni kellene. Nem lehet az SZKP történetét úgy tanítani, hogy ne ismerjék alaposan a magyar történelmet és a magyar párttörtéaetet.

Az előadásokról szólva rámutat, hogy Névai elvtárs leirt egy előadást, amelyen Waldapfel elvtárs és felszólaló is ott volt, s ott valóban teljes egészében helyes a felraj zott kép:köhögés, mással való foglalkozás stfc. volt tapasztalható. Felszólaló maga is az első órán még tudott figyelni, a másodikon azonban már képtelen volt erre. Helyesnek tartja, hogy tartsanak legalább féléves kollégiumot. Nincs értelme, hogy minden előadást más tartson, rágdásul még külső előadók,