Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1950-1952 (HU ELTEL 1.a.7.)
1951. szeptember 28. I. rendes - 2. Kari munkatervek bírálata
ségéhek megfelelő részletes és önálló tárgyaláshoz. Nem szél a munkaterv elkülönítetten a tanulmányi osztály munkájáról, illetőleg annak ellenőrzéséről sem, bár ez - figyelemmel az osztály munkája megjavításának szükségességére és feladatainak különösen a csoportokkal történő foglalkozás területén történő konkretizálására - elengedhetetlennek tekinthető. Nem tulajdonit a munkaterv kellő fontosságot a hallgatók szociális kérdéseivel tör* ténő foglalkozásnak, amelyet - meg eea ealitvén - úgy látszik nem tekint kari feladatnak. További hiányosság az, hogy az egyéni tanulás, mint a tanulás alapformája kérdéseinek, továbbá az oktató személyzet és a hallgatóság közötti közvetlen kapcsolat további megjavítása kérdésének, végül a különösen az esti tagozaton jelentős lemorzsolódásnak, de a beiskolázás előkészítésének sem juttat helyet. Feltétlen előnye e munkátervnek, hogy a tervpontok részletezése után pontos kimutatásban tartalmazza a munkaterv időbeli beosztását, amely a terv kezelhetőségét és ellenőrzését nagymértékben segiti elő. Ilyen időbeli beosztás elkészítése, e módszer követéoo a többi karok számára is ajánlható* A munkaterv tartalomjegyzéke is megkönnyíti az áttekinthetőséget# Összefoglalva: e kar cnmkaterve helyesen foglalja össze a döntő feladatokat ée ezek megoldására Xв megfelelő tervpontokat tartalmaz. Hiányosságait ía figyelembe véve, egyik legjobb kari munkátérv. ^ 2./ A Bölcsészettudományi Kar munkat^rve^ A munkaterv bevezető részében felméri a kar helyzetét és megjelöli a most folyó tanévben a kar előtt álló feladatokat. Ugyanakkor, amikor e bevezető részben a helyzet felmérése és a feladatok kijelölése az eszmei-politikai szempontok kidomboritásá val helyesen történik, rá kell mutatni annak a helytelenségére, hogy a munkaterv e részben komoly eredményként könyveli el a tanulmányi színvonalnak különösen a Horthy-fasizmus egyetemi színvonalához viszonyított emelkedését. Szocialista egyetemünk a Horthy-éra felsőoktatási politikáját és e korszak tanulmányi színvonalát sem miképen sem tekintheti összehasonlítási alapinak, de még tulszá: ■ nyalandó kiinduld pontnak sem. Az összehasonlítási alapokat és '■••él következően az elérendő eredményeket már máshonnan kell men \0 i
