Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1946-1947 (HU ELTEL 1.a.3.)

1946. november 20. - Dr. Ádám Lajos temetése és emlékének megörökítése a jegyzőkönyvben

gaz embernek szomorú elmúlását látjuk, lehetetlen nem éreznünk a disz« harmóniát a között a sors között, amelyet megérdemelt volna s a között, amely osztályrészéül jutott. Az emberi életet a nagy német költő-fejedelem, Goethe, egyszer a saját drámai főmüvéhez, a Faust-hoz hasonlította, mondván: "Das Menschen Leben ist ein ähnliches Gedicht: .Es hat wohl einen Anfang, hat ein Ende, Allein ein Ganzes 1st es nicht." ÁDÁM LAJOS életének szemléleténél is úgy érezhetjük, hogy kegyetlen befejézése nenr illik ennek a nemes életnek előző strofá­­ihoz, hogy ez az élet nem harmonikusan befejezett kerekded egész. És én mégis azt hiszem, hogy nincsen disszonancia ÁDÁM LAJOS jótékony élete s tragikus vége közt. Ha nem a reámért kegyet­len csapásokat nézzük, hanem azt a heroikus magatartást, amelyet meg nem érdemelt sorsával szemben tanúsított, akkor érezni fogjuk azt is, hogy ez a léle^kbe markolóan szép, az emberi nagyság fényében tündöklő elmú­lás: ennek az igaz életnek legméltóbb befejezése volt. Az isteni. Gondviselés, amely virtuózként játszik az embersorsok hangszerén, talán azért bocsátotta reá a végső megpróbálta­tásokat, hogy kicsalja az ő lelkének finom mivü, nemesveretü hangszeré-» btfl azt a megrázó és felemelő dallamot, amely az ő balsorsában való vi­­selkedéséből hangzik felénk. Az isteni Gondviselés ezt a szerény, szelid és töré­­kenytestü, de erőslelkü embert talán arra választotta ki, hogy példát mu­r | < tasson nekünk. Példát mutasson arra, hogy hogyan kell minden nehézség, minden baj és szenvedés ellenére is a kötelesség teljesítés, elvek és meggyőződések s egy magasrendü életfelfogás mellett férfiasán kitartani. A dallam elhangzott, a szenvedés véget ért: ÁDÁM LAJOS jóságos és igaz emberi élete immár a múlté : széjjelfoszlott mint az árnyék, mint a pára, mint az álom. ~ I Ami azonban ebből az életből megmarad, ami nem fo­­szolhatik semmivé, az az a ragyogó példa, amelyet nekünk mutatott, az az a fénylő emlék, amelyet róla lelkűnkbe és szivünkbe véstünk. Magnlfice Hector ! amikor koporsódnál áll­va utolsó Isten-hozzádot mondunk Neked, Ígérjük, hogy Pázmány Egyeteme

Next

/
Oldalképek
Tartalom