Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1942-1943 (HU-ELTEL 1.a.2.)

1942.11.18. II. rendes ülés - 05. A "Gróf Szapáry István és neje Atzél Constance örökalapítvány" továbbá a " Báró Atzél Lajos alapítványa" ügyében érkezett 31. 557/1942. VII. 3. számú vallás- és közoktatásügyi miniszteri leirat

na vagyis 10.277 P. 60 fillér fizettetett be és ezt is elsősorban több, ösz- szesen 55*000 pengő családi természetű hagyomány terheli s a jBáró ATZÉL LAJOS alapitvány tőkéjének kifizetése csak ezek kielágitése után kerülhetne sorra.

A Közalapitványi Ügyigazgat őság a hagyatéki tárgyaláson az a- lapitványt elfogadta és az örökösökkel egyezséget kötött oly értelemben, hogy a hagyományokat azok értéke arányaban egyidejűleg, tehát nem a végrendeletben megjelölt sorrendben - keilend kifizetni.

Az egyezség szerint, melyet a vallás-és közoktatásügyi Miniszter ur 24559/1940. Ein. B/3. ügyosztály szám alatti rendeletével jóváhagyott, a Báró ATZÉL LAJOS alapítványra, arány szerint 849 P. 29 fillér esett, mely összeg utóbb a végrendeleti végrehajtónak a Miniszter ur által 25681/1941.Ein. B/3. számú rendeletével szintén elfogadott elszámolása szerint 1275 P. 08 fillérre emelkedett. Ezt az összeget a vég- rendeleti végrehajtó Dr. NEMES NAGY LAJOS az egyetemi rektori pénztárba 1941. évi november hó 17-én befizette, ahonnan azonban az, a Miniszter ur előbb említett rendelete értelmében, mint közvetlenül a minisztérium kezelésébe u- talt alapitvány tőkéje csekklapon és a "Báró ATZÉL LAJOS alapitvány" javára a Nemzeti Hitelintézethez küldetett át,4» ezóta ott áll őrizet alatt.

Ugyanezen miniszteri rendelet felhívta az Egyetemi Tanácsot, hogy az alapitvány közelebbi céljának meghatározására tegyen javaslatot. A felhivásiiak az Egyetemi Tanács 1942. évi május hó 19-én tett előterjesztésével tett eleget, melyben kifejtette, hogy