Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1942-1943 (HU-ELTEL 1.a.2.)

1942.11.18. II. rendes ülés - 05. A "Gróf Szapáry István és neje Atzél Constance örökalapítvány" továbbá a " Báró Atzél Lajos alapítványa" ügyében érkezett 31. 557/1942. VII. 3. számú vallás- és közoktatásügyi miniszteri leirat

mm leg megfelelő javaslat kidolgozására és előterjesztésére. Az Egyetemi Tanács a minisz­teri felhívásnak 1942.évi májas hó 19- én kelt felterjesztésével tett eleget, melyben kifejtette, hogy az egyetemnek tett alapítvány^1912 pengős tőkeösszege; maximum 40 pengő évi kamataival szívba­jos betegek gyógyítási költségeire a mai viszonyok között teljesen elégtelen és rendeltetésszerű felhasználására alkal­matlan. Erre tekintettel az Egyetemi Ta­nács azt javasolta, hogy a Pázmány Pé­ter tudományegyetem javára kirendelt 15.000 pengős, de valójában mindössze 1912 pengőre összezsugorodott alapítvány legalább ideiglenesen egyesittessék ö- rökhagyónak a rákbetegség gyógyítása te­rén eredményeket elért gyakorló orvosok jutalmazására kirendelt 10.000 pengős "Báró ATZÉL LAJOS alapítványával" mely az összes magyar egyetemek javára szóló­an tétetett és amelynek tőkeösszege 1275 P. 08 fillér. A két alapítvány egyesitett tőkéjének 4t5 évi kamata körülbelül ele­gendő volna egy 250-300 pengős jutalom- dij kiadására. Az Egyetemi Tanács javas­latát a vallás-és közoktatásügyi Minisz­ter ur nem találta elfogadhatónak azért, mert az első alapítvány betegek istápolá- sát szolgálja, a másik viszont orvosok jutalmazására van kirendelve. A Minisz­ter ur a kettőt összeegyeztetni az éle­sen eltérő ügyleti intentio miatt megen­gedhetetlennek tartván,Tanácsunkat 1942. évi szeptember hó 29-én 31557/1942.VII.3. ügyszám alatt kiadott rendeletével arra utasította,'hogy a szívbajos betegek gyógykezelési költségeinek fedezetét szol­gáló alapítványról az alapitó levelet el­16 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom