Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1973-1974 (HU ELTEL 8.a.68.)
1974. február 28. VIII. ülés
Előadói javaslat A Bölcsészettudományi Kar dékánjának 121/1974/II.számú s 1974., január 19-én kelt felkérése alapján s e felkérés értelmében a következőkben teszek javaslatot az Olasz Nyelv-és Irodalom Tanszék vezetőjének személyére: Az elmúlt negyedszázad alatt karunk olasz tanszéke Kardos Tibor professzor avatott vezetésével nemcsak hogy jelentős idegennyelvi tanszékké fejlődött, hanem a magyarországi italianisztika kisugárzó központjává is vált, sőt nemzetközi hirneve is egyre magasabbra emelkedett. Magától értetődik, hogy ez az imponáns felivelés csak úgy volt lehetséges, hog;^ a tanszék dolgozói erejük és képességük odaadásával munkálkodtak a jól kitűzött cél megvalósitásán; a korszerű magyar italianisztika tudományos és szervezeti kibontakoztatásán, valamint a jól kiválasztott módszer, tehát a komplex kutáási és oktatási eljárások kimunkálásán. Kardos Tibor első számú segitője mindebben Sallay Géza volt, aki Eötvös Kollégiumi tanulmányai után 1949-től előbb megbizott előadóként működött, majd folyamatosan gyakornok /195°/, tanársegéd / 195o. szeptember/, adjunktus /1954/ és docens /1965/ lett az olasz tanszéken. Ezek a lépcsőfokok azt jelzik, hogy Sallay Géza egész felnőtt élete, vagyis 48 évéből 25 szervesen beleépült az olasz tanszékbe. Beleépült, mint kutatóé, hisz minden tudományos munkája, dolgozatai és egyéb Írása az olasz irodalom és civilizáció megannyi marxista szellemű s érvényű meghódítása és közvetítése. Ilyen az úttörő Dánte-tanulmány, amely 1951-ben Dante Alighieri-nek s a feudalizmusnak sajátosan tanulságos kapcsolatát elemezte. Ilyen az olasz eretnek mozgalmakról irt könyve, de ilyen az a tanulmányikor is, amelyben a XIX. és XX. század legfontosabb problémáit vizsgálta; mégpedig a Risorgimento különböző elméleti kérdéseit, Garibaldi történelmi szerepét, Verga verizmusának mibenlétét, Pirandello művészetét s Gramsci gondolatainak termékenyítő mozgását. Ezek a müvek témaválasztásukon és kidolgozásuk minőségén keresztül bepillantást engednek Sallay Géza tudományos műhelyébe, ahol a történelmi, irodalmi és eszmetörténeti jelenségek lényegi összefüggéseinek s ezen összefüggésrendszerek különféle művészi kifejezésformáinak keresése, megértése és megértetése folyik. Jól tükrözi mindezt kandidátusi disszertációja, amelyben a XX. századi olasz irodalom fejlődéstörténetét irta meg. Ez a szélességben és mélységben egyaránt jelentős tudományos tevékenység, amelyet kritikák, antológiák, forditások, ismertetések egészítenek ki, ez az alapja nagyhatású oktató s nevelő munkájának. Előadásai csaknem az egész irodalomtörténetet átfogják. Fegyelmezett, gördülékeny előadói stilusa az érvek csoportosításának kiváló képessége e téren szerencsésen párosul problémaérzékenységével s filológiai igényességével. Szorosan vett nevelő munkájában viszont mindehhez hozzájárul még emberséges, okos magatartása, másokat meghallgató és megbecsülő természetes jóindulata és áldozatkészsége, s a párt iránti felelős hűsége, immár 1949 óta, vagyis azóta, hogy munkásszármazásából és ideológiai műveltségéből következő politikai öntudata elvezette a párthoz. Párttagsága szoros kölcsönhatásban van azzal az aktiv szereppel, amelyet az egyetemi és kari közéletben kezdettől fogva játszik. Legtöbbször pártvezetőségi tag; jelenleg a kari csúcsbizottság és az Egyetemi Pártbizcttsgg tagja. Résztvesz a tudományos közéletben is. Aktiv tagja az MTA Modern Filológiai Bizottságának, a TMB Irodalmi Szakbizottságának, a Filológiai Közlöny és a Modern Filológiai Füzetek szerkesztő bizottságának.
