Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1972-1973 (HU ELTEL 8.a.66.)

1973. március 21. VI. ülés

sen term* ugyanezt, de nincs r* lehetőségük, vegyük ai íb szémitésba csak a hallgatók óraterhelését, ha egy hallgatónak heti két órában kell egy főkollégiumot hallgatnia, akkor ez csak heti két órémt jelent a tanszéki oktatok száméra. Nagyon komoly és elkeseredett vitéink vannak ezekben a kérdésekben. Harcoljunk; kell &»érCf hogy bizonyos pénzügyi meggonuolésok ne jelentsenek g*tat helyes oktatáspolitikai célkitűzéseink ut- jéban. Pers e vannak a BÖlisésaettuGoményi Karon belső profcléjaék és belső arénytalan^gok is, egybe lehet vetni a tanszéki oktatók óraterhelését ég a külső előadók éltől leadott órék szénáét, üe csak nagyon egyéni, illetve t-nszéki elbirélés alapjén, tálén tanszékcsoporton belül lehetne foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, a Kar strukturéja túl bonyolult ahhoz, hogy a kari vezetés felelős döntést tudjon hozni. A maga pé^a^rői mseképp Ítélné meg az angol szak külső előadói igényét, mint egy kis ezekét, ahol lehet, hogy nagyon érdekes clöadésokat tartanak a külső előadok, de azok nem annyira szükségesek és Qem forrnak össze olyan szervesen az oktatés folyamatéval, aint ahogy ez az Angol Tanszéken tapasztalható. Nagyon fonto : mozzanat, hogy a hallgatói létszém emelkedése nem tükröződik a kari völtségvetésben és a külső előadók oradij keretében sem. A kari vezetés ezt is több Ízben felvetette, üe helyes lenne Írásban i előterjeszteni.

űrre, hogy a bölcsé széttudóményi kari szükségletek növekedésével a Kar költségvetése nem tart lépést, szép példa az, hogy az uj filozófiai tanszékek megalakulé- séval kapcsolatban a Kar a szükséges béralapot megkapta ugyan, de a dologi kiadésokhoz mér nem kapott hitelkeretet. Azt mondté <, hogy ezt a K rnak kell az eodigi költségvetéséből fedeznie. 3 ^zel természetesen a Kari vezetés nem ért egyet, de edoig a vita ebben és a hasonló kérdé; ekben eredménytelen volt.

A Bölcsészettudományi Kar Tanécsa

megállapítja, hogy a kari szrksé^ie-