Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1970-1971 (HU ELTEL 8.a.63.)

1971. június 14. oktatói értekezlet

V

egyetlen szemléltető képet akarnak eljuttatni az általános iskolákba, ehhez 70-80 millió példányra van szükség. Egybevetve a két ellentét, meg kell állapítani, hogy Karunkon a 8-10 óra mindenesetre magas óraszám, különösen a fiatalok számára, gondolni kell itt a nők helyzetére is, akiknek természetesen egyben második műszakjuk is van, nem véletlen, hogy fejlődésük tudományos vonatkozásban lassuöc, mint a férfi oktatóké. A fiatal oktatók éppen ezért nehezen tudnak valamilyen tudományos fokozatot megszerezni, fejlődésük lassúbb, mint a kutatóintézetekben dolgozóké. Jelenti ez egyben azt is, hogy az óráikra nem tudnak kellőképp felkészülni. Órát tartani az egyetemen ugyanis nem rutin feladat, annyira nem, hogy még az is tévedés, hogy egy professzornak könnyebb az óráját megtartani, mint a kezdő oktatóknak. Elmondhatja, hogy maga is annyira készül az óráira, mint egy kezdő oktató, mert még ha évekig ugyanazt adja is elő, akkor is közben olyan mennyiségű irodalom jelenik meg azon a területen, hogy három napi munkájába is belekerül, mig egy órára színvonalasan el tud készülni úgy, hogy a lelkiismerete nyugodt legyen. Mindezen egyelőre nem lehet változtatni, de gondolkozni kell rajta, mert ez éppúgy probléma, mint a középiskolai tanárok ' magas óraszáma.

ügy véli, hogy máris túlsók problémát vetett fel, amelyek persze nem vetődtek fel eddig ilyen élesen, mert sokkal közvetlenebb feladatok és kérdések kötötték le az elmúlt években a Kar figyelmét, ezeket a feladatokat a Kar sikeresen oldotta meg, amikor azonban oktatói értekezletet tart, figyelembe kell venni a következő tiz év perspektíváit is, még akkor is, ha ezek felett a kérdések felett ma még vitát sem rendezhetünk, mert nincsenek a kidolgozás olyan állapotában. Ezek a problémák világviszonylatban is léteznek és a jövőben egyre nagyobb mértékben szembe fogunk kerülni velük.

Befejezésül a Kar valamennyi oktatója nevében köszönetét fejezi ki Székely György dékánnak, aki példaadó lelkiismeretességgel és önfeláldozással szentelte ide-