Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1970-1971 (HU ELTEL 8.a.63.)

1971. május 26. VIII. ülés

különböző formák közül melyik az eredményesebb.

Egyetért Andics Erzsébet professzorral is. Kéri, bigtíjk# el» nem az a cél, hogy középiskolás módszereket alkalmazzunk, ilyenre senki sem gondolt. Éppen ezért próbáljuk most felkérni, hogy melyik az a forma, amelyet nagyjából mindenki követhet. Valóban elképzelhetetlen az egyetemi oktatás a III-IV. éven folyó olyan szemináriumok nélkül, ahol az önálló tudományos munka módszereit sajátítják el a hallgatók, a nyelvészeknél

is ugyanez történik. A komplex módszer nem jelent szájbarágóst vagy visszakérdezést. Ami az olvastatást illeti, azzal egyetért.

Király felszólalására adott válaszában kifejti,

hogy a tanszékek több mint 50 %-a a bizottság előtti vizsgáztatás mellett volt és ezért nem véletlenül tette, hogy a törvényre is hivatkozott abból a célból, hogy fogadjuk el ezt a formát. Amikor az objektivitásról beszélt, nem gondolt arra, hogy valakiben is ne lehetne megbizni, csupán arról volt szó, hogy igy könnyebb a különböző szakok anyagáról tett részlet szigorlatokat egybevetni. Nálunk is előfordult, nem is egyszer, hogy valaki nyelvészetből elégségest kapott, irodalomtörténetből pedig ötöst. Attól függően azután, hogy honnan került ki az elnök, nem mindig a középarányos lett az eredmény. A fordítottjára is volt példa.

Valóban fenyeget a dolgozatirás tekintetében a túlterhelés veszélye. Ezt a kérdést a módszertani bizottságnak valóban meg kell vizsgálnia és arról előterjesztést tennie a Tanácsnak.

Végezetül leszögezi, hogy csak a jó előadásnak van meg az a hatása , amelyről Harmatta János professzor szólt, amint ezt egyébként maga részéről is mondta. Az azonban, hogy ki a jó előadó, továbbra is kérdéses marad.