Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1970-1971 (HU ELTEL 8.a.62.)
1971. február 18. V. ülés
1S3 szülnek. Nálunk ez helytelen lenne. A szemináriumok a tudományos munka módszereibe való bevezetés mellett tartsák meg további számonkérő jellegüket, de nem lehet lemondani a kollokviumokról sem. Volt idő, akikor a minisztériumnak az volt az álláspontja, hogy a hallgatók fel tudnak készülni, ha nem félévenkint kollokválnak egy tárgyból, hanem átfogóan, magasabb szinten. A tapasztalat azt mutatta, hogy a hallgatók sokkal^, alacsonyabb szinten tudták az anyagot, mint amikor még közben is történt ellenőrzés. Az ismétléssel szilárdul a tudásuk. Az anyag 5. oldalán olvasható, hogy a Pedagógiai Tanszék tervbe vette egy "Bevezetés az egyetemi tanulmányokba" cimü speciálkollégium tartását, a maga részéről úgy véli, hogy minden tanszéknek kötelessége, hogy gyakorlati foglalkozások és személyes beszélgetések során vezesse be a hallgatókat a hasonló tudnivalókba, erre nem kell külön speciálkollégiumot tartani. Ami az elhelyezkedést illeti, a pályázati rendszer nézete szerint bevált, de ha nem alkalmazzák, akkor mit lehet tenni. A helyzet az, hogy a hallgatók nem akarnák menni vidékre, de még Budapestre sem tanárnak, tud olyan hallgatóról, aki sehol sem helyezkedett el, alkalmi fordításokból él és ha ilyen nincs, akkor haza- megy a szüleihez. Mindez történik akkor, amikor egy sereg képesítés nélküli tanár dolgozik. Teljes egészében egyetért azzal, hogy a munkás-paraszt származású hallgatókat be kell kapcsolni a tudományos diákkörök munkájába, ezt azonban kiegészíti azzal, hogy be kell kapcsolni a tanszékek tudományos tervébe is, a tanszékeken lévő munkaközösségekbe és segíteni kell, hogy már az egyetem nkvg elvégzése előtt bekapcsolódhassanak különféle tudományos intézetekben folyó kollektiv munkákba. Biró András felhívja a figyelmet arra, hogy a hátrányosabb helyzetben lévő tanulókat szeretnének ettől a helyzetüktől szabadulni, de azt látják, hogy az a tanár,
