Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1970-1971 (HU ELTEL 8.a.62.)
1971. február 18. V. ülés
\-V. 7áO ság tiz javaslatban foglalta össze a teendőket. Áz anyag kapcsán rámutat Szathmári István dékánhelyettes arra, hogy divat mostanában a Karunkon folyó munkát mindenestől leszólni, hogy nálunk teljesen korszerűtlen az oktatás, nevelés egyáltalán nem folyik, hogy nincs tudományos munka, hogy a hallgatók felkészületlenül kerülnek ki tőlünk. Ez nyilván hamis kép, nem tükrözi a való helyzetet. Áz előttünk fekvő jelentés tárgyilagos képest fest, konkrét adatokat közölve mindenekelőtt az oktatás helyzetéről. Rá kell azonban mutatni arra, hogy egyes szakokon nagymértékű túlterhelés van, s ennek következtében a modem eredményeik nem mindig kerülnek bele az oktatott anyagba. A kiscsoportos oktatás., bár lényegében bevált, mégis több ponton finomításra szorul, és itt még egyes szakok között is különbség tapasztalható és különbség teendő. Szól a jelentés az önálló tanulásra való nevelésről, a politikai nevelésről, a KISz szerepéről, a hivatás- tudatról és gyakori hiányának okairól. Végül az előterjesztés négy javaslattal zárul. Kéri, hogy a kari vezetés, a tanszékvezetők, a tanárok és a hallgatók olyan lelkesedéssel törekedjenek e határozatok megvalósítására, mint amilyen lelkesedéssel foglalkoztak a felmerült kérdésekkel az értekezleteken. olnai Gábor kérdezi, mi a kritériuma annak, hogy egy nyelvszakos hallgató külföldi ösztöndijat kapjon. Kardos Tibor kijelenti* meglepte az az állitás, hogy innen felkészületlenül mennek el a hallgatók. Ki mondta ezt? Az illető álljon elő ezzel a véleményével személyesen. Szathmári István dékánhelyettes Tolnai Gábor profesz- szornak válaszolja, hogy a hallgatók mindenekelőtt úgy juthatnak külföldre, hogy bizonyos szakokon a külföldi részképzés kötelező, másik módja a külföldi ösztöndijnak az alkalmi Ösztöndijak rendszere, ez a
