Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1971-1972 (HU ELTEL 8.a.64.)
1972. május 25. VII. ülés
lehet, ezeket a módszereket állandósítsuk. Mit tettünk az elmúlt években? Hol tartunk egyáltalán? á korszerűsítésben hol léptünk előre? Ezeket a pontokat inkább csak úgy cimszószerüen sorolom fel, minthogy mai megbeszélésünknek nem ez a központi magva. Az első helyen említeném a kiscsoportos oktatást, és mindjárt hozzátenném azt is, hogy az elmúlt években a tanszékek felülvizsgálták ezt a módszert, és mint a beérkező jelentések mutatják, a kiscsoportos oktatás ma megnyugtatónak látszik, legalábbis a jelentések szerint. Ahol például az előadásokat teljes mértékben kiiktatták, de szükségesnek látszott kisebb mérvű visszaállításuk, ott ez megtörtént, azután a kiscsoportos oktatáson belüli módszerek is úgy módosultak, ahogy az a tanszék számára a legjobb. A korszerüsités fontos eszközeként a speciálkollégiumok száma és minősége rendkívüli módon megnövekedett. Az elmúlt hónapban a két nyelvészeti tanszék meghivta a a három gyakorlóiskola magyar szakos tanárait, hogy az V. éves gyakorló hallgatóink dolgait megbeszéljük, hogyan szerepelnek, a módszereket, és hogy egyáltalán milyen problémák adódnak. Az egyik tanárnő többek egyetértése mellett kifejtette, hogy megnézne a Kar tanrendjét, és nagy örömmel állapította meg, hogy milyen bő ki választékban szerepelnek a speciálkollégiumok. A harmadik téma, amelyről szólnék, a nyelv- és stílus- gyakorlatok, ezek az idegennyelv szakokon rendkívül fontosak. Itt annyiban léptünk előre, hogy jegyzetek jelentek meg. A Kari Tanács tagjai bizonyára emlékeznek rá, hogy több fórumon elhangzott olyan kifogás, hogy a nyelv- és stílusgyakorlatok nem megfelelő módon folynak, nincsenek jegyzetek, másrészt ha nem is kellőképp, de előreléptünk az audiovizuális eszközök használata terén. Továbbá a korszerüsités igényét szolgálja, hogy az elmúlt évektől kezdve minden orosz szakosunk kijut
