Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1971-1972 (HU ELTEL 8.a.64.)

1972. április 27. VI. ülés

Tisztelt Kari Tanácsülés! Még egy általános kérdéssel kell foglalkoznom, de valóban csak azzal az igénnyel, hogy egy rendszeres munka kezdetét világosan átérezzük, mégpedig a párthatározatnak az úgynevezett kádercserékre vonatkozó ajánlásáról van szó. Teljesen személyre való tekintet nélkül kell néznünk az oktatói alkalmasságot, A tanszékvezetésnek meg kell vizsgálni, hogy az egyes oktatók mennyire haladtak együtt az igényekkel, a feladatok növekedésével, milyen speciális vagy személyi okokbol, magatartási gyengeségek következtében maradtak le. Eddig is figyelembe vettük a káderfejlesztési tervek során az oktatói, nevelői és tudományos munka hatékonyságát. Meg kell ezt tenni, mert a hallgatók is a növekvő igényeknek megfelelően Ítélik meg az oktatók tevékenységét. Már az 1966-os határozat is kötelezte az Egyetemet az ilyen irányú felmérésre, de az elvek nem érvényesültek kellőképpen, bár a kari vezető szervek, valamint a jelenleg harmadik éve működő kari vezetés is szem előtt tartotta a kádercseréket és bizonyos rendszeres munkálatok hatása már érződött is. Mint a kari tanácsnak is tudomása van róla, számos tanszékről a legkülönbözőbb okokból eltávoztak egyes oktatók. Voltak olyanok, akik maguk érezték át, hogy nem felelnek meg a növekvő igényeknek és ezért távoztak, volt úgy, hogy menetközben szűnt meg egyes oktatók munkája, de ez csak részleges megoldás volt, a legszembetűnőbb hibákat javítottuk ki, most már azonban több esetben kell majd a tanszékvezetőkkel olyan megbeszéléseket folytatnunk, amelyek során mérlegre tesszük a tanszéki oktatók tevékenységét, a hármas követelmény teljesítését, fejlődőképességüket és azt a kérdést, hogy helyeSÄk-e egyesek munkáját továbbra is az egyetemen igénybe venni, vagy inkább más intézménynél gyümölcsözőbben tevékenykedhetnek. Ugyanakkor aláhúznám, hogy ez természetszerűen megint nem kajaat kampány feladafrfFSagy fogjuk fel, hogy bizonyos oktatóktól való megszabadulással az egész megoldódik, és a tanszékek munkája automatikusan megjavul. Ez csak egy lépés, a személycserék csak előfeltételei annak, hogy az oktató, nevelő és tudományos munka egysége javuljon. Szükség van még a fiatal utánpótlás biztosítására. A legutóbbi években a tudományos továbbképzési ösztöndíjak intézménye erre nagyobb lehetőséget adott. Ezzel a lehe-