Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1971-1972 (HU ELTEL 8.a.64.)

1972. február 3. IV. ülés

- ZjH

23 r

ezt a két helyet fenn kell tartani, részletes információt kellene adni a Tanácsnak az összes személyekről, és azután dönteni. Nagyon fontos lenne, hogy a tanszékek ne akadályozzák a fiatal ösztöndíjasok fejlődését, ne terheljék túl órákkal, és azután megállapítják, hogy nem fejlődtek, nem produkáltak, azután itt tartjuk őket és a végén nagyon későn derül ki, hogy képességeik hiánya miatt maradtak le. Alkalmat kell adni a fiataloknak arra, hogy kiforrjanak, megmutassák, milyen Képességeik vannak, és egy bizonyos időpontban dönteni a továbbiak tekintetében,

Póth István felhivja a figyelmet arra, hogy az évi bér- fejlesztés körülbelül 30.000 forint, ha ebből öt tanársegédi állást szervezünk, ez legalább tizezer forintot von el ebből a keretből, marad 20.000 forinc a legégetőbb kérdésekre, mint a fizikai dolgozók, a könyvtárosok fizetésének emelése, és az oktatók számára alig marad valami. Ezt tekintetbe# kell venni mindig, amikor uj állásokat szervezünk.

Zsigmond László felveti a kérdést, megengedheti-e magának a Bölcsészettudományi Kar azt a luxust, hogy egy személy körül kiépül egy kaukazológiai munkacsoport, vagy egy Bollók körül a görög tanszék. A legfontosabb dolgokra kell helyezni a hangsúlyt. Nézete szerint Póth elvtársnak nincs igaza, ez nem pénz kérdése, kevés pénzzel is lehet jól gazdálkodni, a legjobb munkaerő a legolcsóbb munkaerő, és sok mindent megtakarithatunk, nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos. Körül kell nézni a középiskolai tanárok között is. Nem valószinü, hogy ne lennének jól kvalifikált középiskolai tanárok. Vigyázni kell arra, hogy ne maradjunk le hagyományos tudományterületeinken, ahol világhírre tettünk szert, mert ez a világhir valutát és tekintélyt jelent. Nem akarja megsérteni a Szociológiai Tanszéket, de túlzottnak tartja, hogy egy tanszék rögtön ilyen hatalmas létszámmal ugorjon ki akkor, amikor hagyományos, régi és fontos tanszékek nagyon szerény körülmények között élnek. A tanszékvezetőknek, de az Egyetem és a Sár vezetésének is azt kell mondania, hogy ’’eddig és ne tovább!”