Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1971-1972 (HU ELTEL 8.a.64.)

1971. december 16. III. ülés

11°) 1^1- V Kardos Tibor rámutat arra, hogy az idegen nyelv szakok között különbségeket okoz az, hogy nagy vagy kis szakról van-e szó. Való igaz, hogy a hallgatóság egy része nem tudományegyetemre, hanem idegen nyelvi főiskolára akar menni, ezt azonban a rendelkezések is megerősitik, most már az irodalom minden évben csak két óra, ebből már nem lehet elhagyni, ma már alig vagyunk tudomány- egyetem. Azt viszont el kell ismerni, hogy mig nincs tolmács- és szakfordító képző főiskola, addig erre is gondolni kell, bele kell törődni abba, hogy több legyen a stílusgyakorlat, a fordítás stb. Nincs is olyan nagy ellentét az irodalom és a stilus között, olvasunk is XX. századi modern szövegeket, olyan szövegeket, amelyek jobb nyelvgyakorlatot jelentenek, mint az olyan mondatok, hogy ”Péter mossa a fogát”. Legalábbis a mi egyetemünk keretei között szükség lenne egy forditó és tolmácsképző intézetre, esetleg a rektor felügyelete alatt.

Valóban meg lehet állapítani, hogy amióta a hallgatók hozzánk bizonyos tagozatos iskolákból kerülnek, hirtelen megemelkedett a felvételi vizsgák szintje, most nem beszél a fellebbezésekről, mert az külön ügy. Van abban valami igazság, hogy el kellene különíteni a többiektől azokat, akik egy bizonyos szintet elértek, de nyelvi képzésre szükségük van azoknak is, akik tagozatos iskolából jöttek, mert azok sem táltosok. Vannak okos fiatalok, akiket fel kell venni, pedig a nyelvi szintjük nem elegendő, és gondolni kell azokra is, akiket ajándékkép kapunk magasabb szerveinktől. A nivellálás tehát nagy és megoldandó feladat. Nincs ellene annak sem, hogy előkurzusok legyenek.

Az egyes szakok szempontjából más külföldi kapcsolatok a fontosak, a Szovjetunióban van kitünp Shakespeare kutatás, de nincs Dante kutatás, annyira nincs, hogy nálunk 1852-ben fordították le, náluk pedig most. így megértjük, hogy nem válaszolnak leveleinkre, pedig minden félévben kértünk ösztöndijat, hogy kimehessünk