Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1971-1972 (HU ELTEL 8.a.64.)

1971. december 16. III. ülés

MK 133- 4 lenül az a fajta képzettség szükséges, amelyet a tanszéken kapnak. Oktatásunk célja az, hogy tanárokat neveljünk, de külön agitációt ezen a téren nem fejtünk ki, mert benyomásunk szerint sok mindentől függ az, hogy a hallgatók hol helyezkednek el. Árra törekszik a tanszék, hogy a hallgatók megkapjanak mindent, amire egy tanárnak szüksége van, sőt természetesen még annál többet is.

Felhasználja az alkalmat arra, hogy néhány pontban kiegészítse a jelentést. A hallgatói létszám nagyon magas, de szerencsére nem annyira magas, mint ahogy itt a jelentés a tanszék által nyújtott adatok alapján közli. Úgy látszik, a félév elején nem tudtuk pontosan felmérni a helyzetet, a hallgatók száma nem 500 felett van, hanem 400 és 500 között, egy a közeli napokban készült nem teljes jelentés szerint 40? fő. Ebben nincsenek benne azok a hallgatók, akik a Dékáni Hivatakl által készített névsorok közzététele után kerültek a szakra. A hallgatók száma 450-440 között lehet.

A 3* lapon az 1. bekezdés végén Ígért évkönyv, amely a tanszék tagjainak újabb tanulmányait tartalmazza, időközben megjelent.

A 9« oldalon a 3. ponttal kapcsolatban közli, hogy december 1. óta van már a tanszéknek szerződéses adminisztrátora.

Székely György dékán a vitát megnyitja.

Harmatta János elismeréssel szól a jelentés pontosságáról, alaposságáról. Rámutat azonban arra, hogy a jelentés inkább a problémákról szól, és hiányzik belőle az Angol Tanszék munkájának az értékelése. Nem mulaszthatja el tehát, hogy idézze John Chadwick, a í±3ieí± lineáris B Írásbeliség világhírű megfejtőjének szavait, aki Magyarországon jártakor lelkesen mondta, hogy a budapesti Angol Tanszéknek egy hallgatói csoportja járt Cambridge-ben, ő foglalkozott velük, és módjában