Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1970-1971 (HU ELTEL 8.a.61.)

1970. december 15-16. II. ülés

pedagógiai tevékenységünk talán eredményesebb. Ezt el kell ismernünk magunkkal szemben, ha igazságosak akarunk lenni. Hangsúlyozzaj távol legyen tőle, hogy ily esmit hangsúlyozzon, de nem a Bölcsészettudományi Kar oktatói kezdték a dolgot.

Elekes La.ios kifejti, hogy a nyomtatott tájékoztató már olyan stádiumba jutott, hogy előbb-utóbb megjelenik, amit örömmel üdvözöl, mert információra szükség van. Szót emel a nyomdai fetisizmus ellen. Kérdés, hogy helyes-e nyomdai utón kiadni olyan anyagot, amely elég gyorsan elévül, legalábbis a nyomdai határidőkhöz viszonyitva. Az irodalomjegyzékek ennél gyorsabban változnak.

Hangsúlyozza, hogy bármilyen kiadott anyag nem teszi feleslegessé, sőt még jobban megköveteli a szóbeli kiegészitést. A tanév elején a hallgatóknak feltétlenül szóbeli tájékoztatást kell kapniok arról, hogy mihez tartsák magukat tanulmányaik során és arról, hogyan értsék az Írott anyagot.

Erősen differenciálni kell az olvasmányoknál a kötelező és az ajánlott olvasmányok között, az ajánlott olvasmány célja, hogy a hallgatók tájékozódását az anyagban megkönnyítse; arra is alkalmas az ajánlott olvasmány anyag, hogy előmozdítsa az öt jeggyel való osztályozást. Az olvasmányok is ^indokolják, hogy ne nyomdai eljárással történjék a sokszorosítás, mert az olvasmány anyag gyoréan változik.

Nem tér ki a rektor levelére, mert a Kar a liberaliz/T* Af

mus kérdését má$ Sokszor tárgyalta. A tények eléggé elgondolkoztatóak, a minimum, hogy azokat alaposan meg kell vizsgálni, örülne, ha csatlakozhatna Vayer Eajos professzor optimista feltételezéseihez, számos esetben nyilván teljes joggal tényként lehet kezelni megállapításait, de azt is figyelembe kell venni, hogy nem általánosságban és egészében.