Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1968-1970 (HU ELTEL 8.a.60.)
1968. december 19. II. ülés
- 13 kül a csak tanácskozó* esetleg határozathozó jogkör ói'vó— nyesitése nagy nehézségekbe ütközik. A kettőt valamiképp Összhangba kell hozni. Való igaz, amit Köpeczi elvtárs is mondott, a jelenleg érvényes jogszabályok szerint erre nincs módunk. Tudott dolog, hogy maga a kar is nagyon kevéssé rendelkezik gazdasági erőforrásokkal és még az egyetem is osak korlátozottan. A fejlődés tendenciája az, hogy bizonyos felsőbb szinten végrehajtott kontingentálds alapján a meghatározott kontingensek felhasználása tekintetében a megfelelő szinteken döntsenek. Egyelőre arról van szó, hogy ilyen döntési jogköröket egyéb jogkörökkel a minisztériumi együtt ac::e®?s±sm± szintről leadnak egyetemi szintre. Álláspontunk az, hogy a jogkörök tekintetében az illetékességet arra a szintre kell leszállítani, ahol a legteljesebb I a tájékozottság. Mi mindensetre a megfelelő megoldásra törekszünk, ez azonban felső jóváhagyást igényel. Eérem a következő hozzászólásokat. Vajon arra emlékezzem-e, hogy qui tacent clamant vagy arra, hogy qui taoet, consentire videtur? Lehet esetleg úgy értele»znem a hozzászólások hiányát, hogy a Tanács a jelenleg bemutatott ajánlásokat úgy fogja fel, mint korábbi állásfoglalásának értelemszerű végrehajtását, konkretizálását é3 ilyen értelemben egyetért? Harmattá Jánost A hozzászólásra való jelentkezések hiánya, azt hiszem, azzal függ össze, hogy az any agk ban szereplő elvek .általában helyeseknek látszanak. Ugyanakkor viszont nehéz hozzászólni ahhoz a kérdéshez, hogy i az agyagban foglalta tanszékcsoportok szabályzatokból mely elemek közösen az első, második vagy a harmadik
