Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1968-1970 (HU ELTEL 8.a.60.)

1968. november 21. I. ülés

- 4? van egy muzeológid. tanszékcso pu t, amelynek tagjai a régészet, az etnográfia, a művészettörténet és a könyvtártddomány,

Ezek annyira nem tartoznak össze, mintha a nagy szakokat

f

házasitanánk. Valójában tehát tai sz éki tervezetben létezünk, dolgozunk, oktatunk, nevelünk, képxezünk és műveljük a tudományokat. A legnagyobb bölcsészettudományi kar fex vagyunk az országban és ez a kar nem képzelhető el másképp mint dönteni képes képviselőkkel, csak úgy ha mód van arra, hogy szólhatunk és meghallgattatunk is. Nem lehet másképp elképzelni itt egy testületet csac úgy, ha minden tanszék tagja a kari tanác snak, vagy forditsuk meg a dologt: kell lennie egy olyan testületnek, amelyben benne minden oktatási szervezeti egység vezetője vagy mondjuk mijeién tanszékvezető. Forditsuk meg a dolgot, talán indukáljunk és nem az absztrakt szervezeti szabályzat felől nézzük a dolgot, hanem a mindennapi praktikiß egyetemi élet felől. Mégiscsak jó ha találkozunk, valahol találkoznunk kell nem csak a liftben, mert én a kollégáimmal, hacsak nincs konkrét ügyem velük, csak a ültben találkozom, ha az működik.

Ha már egy ilyen heterogén kai- vagyunk $L, a legnagyobb bölcsészettudományi kar az országban, akkor valahol össze kell jönnünk. Visszatérek Kardos Tibor szavaihoz: ha egyetem vagyunk, legyünk egyetem és akkor egyetemes ügyeinket valahol közösen meg kell beás élnünk, mert engem iá igenis érdekeil az orientalisták problémája ha oktatási, nevelési, tudományos kutatási problémákat érint, olyanokat, amelyek a művészettörténeti