Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1968-1970 (HU ELTEL 8.a.60.)

1968. november 21. I. ülés

- 35 ) j

\ .

javaslatot, ha a minisztérium generalizálni akar, az továbbra is az ő gondja. Azt kell elérni demokratikusan, hogy magunk dönthessük el, hogy a mi oktatási intézményeinkben, tehát a tudományegyetemeken és még egypár ilyen intézményben milyen legyen a kari tanács, vagy pedig - miután úgy? látom, hogy a terminológia bizonytalanná vált - az a döntési jogkörrel ellátott, a dékán mellett álló testület, amely dönt,

Á kari tané: sra vonatkozólag Elekes elvtárs itt egy' nagyon alapvető dolgot említett bevezetőjében. Azt mondta, hogy a kari tanácsnak a szerepéről vitatkozni voltaképpen akkor indokolt, ha a jogköröket tudjuk, A jogkörökről pedig úgy beszélünk, hogy bizonyos döntések lejjebb kerülnek, decentralizálódnak. Mindaddig, mig erről szinte semmit sem tudunk, semmit sem tudunk csinálni, teljesen egyetértek a minisztérium képviselőjével abban, hogy egy száztagú testület nem tudja egy konkrét hallgató ügyét eldönteni, mert ez előszö.ris azt jelentené, hogy ágyúval lövünk verébre, másrészt pedig ott vannak a tanszékcsoportok, mit csinálnak akkor azok, pedig nyilván illetékesebbek ilyen dologban dönteni. Ha viszont a kari tanácshoz ennél sokkal súlyosabb elvi jelentőségű dolgok kerülnek, akkor nem tudom, hogy milyen cimen hagyjuk mi ki oktatási alapegységeink vezetőit a döntésekből. Azon pedig tudtommal

ez

túlvagyunk, hogy vajon oktatási alapegységünk a tanszék-e, fcfefes* már nem elvi kérdésünk, ez már felment a minisztériumhoz és onnét úgy jött vissza, hogy jóváhagyták. Ha ez egyszer igy van, akkor nem látom világosan, milyen cimen hagyhatjuk tát ki