Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1966-1968 (HU ELTEL 8.a.59.)
1968. február 28. I. ülés
¥/ az anyag mondja» bár* a maga részéről ezen a kttjz kifejezésen némileg mást és többet ért* Mindenesetre a szakmetodikának az iskolai gyakorlatra való alkalmazása során egy sor olyan kérdés merül fel, amelyet a legcélszerűbb ott az iskola közösségében megoldani és ebben a tekintetben nem annyira ez egyetem, mint inkább például az OPI vagy más hasonló intézmények tudnak hatásos segítséget nyújtani* Van ezenkívül a továbbképzésnek egy ser más vonatkozása, amelyről nem szándékozik szólni* Á korszerű továbbképzés gerincének a szaktudomány továbbfejlődésével gm való lépéstartást tekinti* Természetesen régtől fogva hangoztatott kívánalma, hogy minden gyakorlati pályára kerülő szakember, akár tanár, akár muzeológus vagy más, de kivált ha tanár, próbáljon a maga erejéből is lépést tartani a szaktudomány fejlődésével* Ea azonban nem játszunk a szavakkal, nem akarunk * irreális követelményeket támasztani, akkor tisztában kall lennünk azzal a ténnyel, hogy a szak fejlődésével való lépésttartás egyre nagyobb követelményt állít még a szakkutató elé is, hát még a tanár elé, akinek a tevékenysége túlnyomó részben az iskolai alkalmazás területén megy végbe* Az a követelmény tehát, hogy a tanár a maga erejéből tartson lépést a szakterület egészének fejlődésével, eleve irreális* lem irreális azonban akkor, ha valamely konkrét szervezett formát teremtünk, amely ehhez segítséget ad* Most erről van szó* Ezt a segítségnyújtást meg lehet kísérelni más intézmények szervezésében is, de mint a tapasztalat mutat— 3», csak olyan utón, ha az illető intézmény egyetemi szakembereket hív segítségük* Vajon nem ésszerübb-e, ha intézményesen maga az egyetem foglalkozik ezzel, az as egyetem, amely annakidején a szóbanforgó szakemberek alapképzését adta* Gondolom, a dolognak erre a részére mindnyájan igenlően válaszolunk,
