Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1964-1966 (HU ELTEL 8.a.58.)

1965. március 25. II. ülés

- 28 gálni, mi van a háttérben# Úgy gondolta tehát, hogy ne a vizsgálaton kezdjük. Hevek emlitése nélkül felolvas néhány eredményt, hozzátéve, hogy ez nem mindenkire jellemző, de sok

(

oktatöra. Egy esetben 37 vizsgázóból 26 jeles, 9 jó, egy elégséges, egy elégtelen; 14 vizsgázóból 11 jeles, 3 jó;

68 vizsgázóból 43 jeles, 18 jó; IC vizsgázóból 9 jeles, 1 jó stb. Kern tudja elképzelni, hogy 11 hallgató egyformán jelesre tudja az anyagot* Egy sor oktató csak jelest és jót ad és ha valaki jót kap, az halálosan szerencsétlennek éx*zi magát* kéri, hogy a tanszékvezetők nézzenek utána, mert ahol ilyen mértékű, a jelesek és a jók száma, ctt valami problémának kell lennie. Igaz, a kollokviumokon olyan kevés az anyag, hogy nehéz differenciálni, de jobban meg kell kivánni az anyagot* kisért a régi egyetemi szellem, amikor volt olyan professzor, aki/ha csak megszólalt a hallgató, jelest kapott, Uémethy (íéza professzor pedig még enélkül is jelest adott. A liberalizmus egyik legveszedelmesebb forrása a szeminárium* A szi- gorlatokon jönnek azok, akik jó szemináriumi eredményeket mutatnak fel és a szigorlaton még az utóvizsgán sem tudnak semmit. Amikor megkérdezte, a hallgató bevallotta, hogy a szemináriumon néha felszólalt és ezzel mintegy megtévesztette a tanárt, pedig nem készült rendesen* A szemináriumon jobban kelle ellenőrizni a hallgatók munkáját, arra ott megvan a lehetőség. Komoly szabálytalanságot jelent, ha egyes vizsgáztatók a vizsgaidőszak előtt megkezdik a vizsgáztatást nemcsak a saját, hanem a többi órák rovására is, ahonnan a hallgatók elmaradnak, mondván, hogy vizsgazniok kell. Szóvá kellene tenni azt i3, hogy egy esti angol szakos hallgató, aki sze-