Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1964-1966 (HU ELTEL 8.a.58.)

1965. március 25. II. ülés

értelmetlen és igen alacsony színvonalú*

Fájdalmas veszteség érte karunkat Kniezsa István egyetemi tanárnak, a Szláv Filológiai Tanszék vezetőjének váratlan halálával* A temetésen a nyelvtudomány hivatott képviselői ismertették munkásságát, annak időtálló értékeit, úgyhogy most csak nagyon objektiven a saját emlékeiből számol be*

Az első emlékei közé tartozik, hogy amikor 1928—ban bekerült az Eötvös Kollégiumba, a fiatal kollégisták tisztelettel néztek fel Knlezsa Istvánra, különösen, amikor megtudták, hogy milyen küzdelmes pálya van mögötte* mielőtt az egyetemre került, megjárta a háború poklát, sebesülten jött ha-fca, hivatalban dolgozott, jogi tanulmányokat folytatott és csak hosszú kerülő ut után talált rá igazi hivatására* Később külföldön tanult, majd az Országos Széchenyi Könyvtár tisztviselője lett, a kolozsvári egyetemen működött és közel 25 éven át tanára volt karunknak. Gy^akran forgatta Írásait, különösen "A tót és a lengyel költözködő pásztorkodás magyar kapcsolatai«", "Magjtörország népei a 81 XI. században" oiraü és Kelet-Magyarország helyneveiről, a magyar nyelv szláv jövevényszavairók készült müveit. Amikor dékánsága alatt mint dékánhelyettes működött, egészen közelről ismerhette meg Sinkovics István professzor Kniezsa István egyenességét, szókimondását, határozottságát, de emberségét és segítőkész- ségét is* lkokat beszélt Kniezsa István tudományos terveiről, dédelgetett témáiról, amelyeket még valamikor meg akart Imi. Tanári kötelességét mindi^koraolyan vette és amikor a súlyos betegség hosszabb ideig a kórházi ágyhoz kötötte, fájdalmasan mondotta, hogy még mennyi ideig kell itt feküdni és mire meg