Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1962-1964 (HU ELTEL 8.a.56.)
1963. április 25.
- 13 » tetben, hogyan lehetne jobban biztosítani a tanszékcsoportok együttműködését. Tolnai Gábor hangsúlyozza, milyen gondot jelent a professzori utánpótlás, amint kevés a tanársegéd is. A vidéki egyetemek nem egy tanszékén Í3 hasonló a helyzet* -Például 30 éven aluli irodalomtörténész kandidátus nincs, Wéber elv- társ a fiatalok közé tartozik, ha éppen nem a legfiatalabb, pedig már nem tartozik a fiatal irodalomtörténészek közé. Több gyakornokra lenne szükség. Itt nem státuszproblémáról van szó, hanem arról, hogy nincs elég javasolt személy, pedig az aspirantura küszöbére csak a gyakornoki munkán keresztül tudjuk ♦ vezetni a fiatalokat. Hangsúlyozza az anyag annak fontosságát, hogy az oktatók szerezzék meg a kandidátusi fokozatot és végezzenek tudományos munkát, az utóbbi követelmény azonban jóval fontosabb, sót szükség van ezenkívül arra is, hogy kialakuljon minden tanszék tudományos profilja* Az a helyes tanszéki munka, ha a tanszék egyben egy tudományos iskolát is jelent, ott kollektiv kutató munkának is kell folynia, ami alatt nem azt QjY- / érti, hogy egy közös művön dolgozzaaka^ hanem azt, hogy a tanszék kialakult tudományos profiljának megfelelően publikálnak. - A rokontanszékek közti viszony szervesebbé tétele érdekében szükség van arra, hogy komplex problematikájú szakdolgozatok készüljenek. Ne esek olyan szakdolgozatok legyenek, amelyek egy tanszék tudományos hatásköréhez fűződnek, hanem olyanok is, amelyek témájuknál fogva kapcsolódnak a modem filológiai, a magyar nyelvtudományi és más tanszékekhez is* Ezen a karon
