Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1962-1964 (HU ELTEL 8.a.56.)

1964. április 9.

- 9 sn

kellene a felveendő hallos tők létszámát. Amíg a feltételek nem javulnak vissza kellene állítani & munkaköri korlátozásokat*

•i ólnál Gábor előadja, hogy nagy érdelclődéssel fogott hosszá a kiküldött anyag elolvasásához, de család ott. Nem mintha nets lenn® 1 gaz, de ha ezek a problémák fenn is forognak, nem jellemzik a mai egyetemi ifjúságot* Például szerepel az anyagban, hogy neotomista felfogások fordulnak elő ar ifjúság körében. Hangsúlyozna, hogy a hallgatok túlnyomd zöme ezt sem tudja, hogy mi a to:»izmus, még kevésbé, hogy mi a neotomizmur. Azon nem szabad csodálkozni, hogy egy 19-20. éves gyermek elolvas valamilyen neotoxnista müvet, valami megtetzslk neki beül eás belőle és arról beszél. Heo hinné, hogy ez egyetemi ifjúság körében neotomista világnézeti veszély volna. Azért veszi ezt a példát, mert a jelentés hasonló módon kissé kiélezi a többi problémákat is és nem beszél az általános helyzetről. Foglalkozik az 1. évesekkel, alaposan ismer közülük hat varia t, tehát teljes határozottsággal állíthatja, hogy az anyag nem jellemző az ifjúságra, azok már a felszabadulás után születtek nevelkedtek, a mi világunk emberei. Nem ért egyet azzal a fogkali&azá&s&l sem, hogy a hallgatók világnézeti, erkölcsi és szakmai érdeklődési vonatkozásban többrétűét:, mint az elmúlt időszakban* Nézete szerint agy ró.többek, mint koráikon. '/annak problematikus ielen^é^ok, c<:; -xx$l íj nyíltan lehet beszélni. Tiz évvel ezelőtt ha egy hallgatótól megkérdezték, hogy. vall ás os—e, megrettent és bizony gáttá, hogy ő marx. ista. CxUlni kell araiak, hogy az utóbbi ő-c esztendőben olyan az atmoszféra, hogy a gyermekek észk» őszintén beszélnek. Azelőtt

több volt köztük a vallásos, csak éppen erről nem kar tünk tudomást venni. Nem lennénk igazán pedagógusok, ha nem vennénk észre * * * •

az ifjúságban a jót iß alapvetően, örül annak, hog. ez a szöveg