Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1958-1960 (HU ELTEL 8.a.54.)
1959. november 19.
24 Perényi József előadja, ho&y júniusban 4-8, szeptemberben 50 és októberben 76 levelező hallgatót vizsgáztatott. Ezeknek mind júniusban kellett volna vizs~a^niok. r elhiv ja a figyelmet arra, '“h.ooy a Szovjetunióban és Bulgáriában sokkal jobban me^y a levelező oktatás, az ottani munkát tanulmányozni kellene. A Szovjetunióban ávsnkint öt dolgozatot kell irnia e^y hallgatónak. A bulvároknál a hallgatóknak szombaton’"es vasárnap kell minden héten előadásokat halIhatniok. Ezeket a módszereket tanulmányozni kellene. A nappali hallgatók színvonala lassan emelkedik, a levelezőké azonban stagnál, sőt visszaesik. Sokái^ azt hitte, ho^y a hallgatók kiválasztása körül van a hiba, de azuáán mint felvételi bizottsági tar látta, ho^y ez nincs i<?y. Sajnos, nincs miből válogatni, mert 105 történész hallgatónak jelentkező körül három olvasott a középiskolai tankönyvön kivül valamilyen történelmi munkát, ami nem lenne csodálatos, ha középiskolai diákokról van szó, de itt olyanok jelentkeztek, akik éveki~ dolgoztak a középiskola elvégzése után és ha ténylev érdeklődnének a történelem iránt, valamit olvastak volna. Meo is mondják, homy nekik k semmi kedvük sincs a tanuláshoz, csác kénytelenek tanulni. Az azonban biztos, ho^y ha például valaki könyvtáros és nem vesszük fel az egyetemre, azért továbbra is könyvtáros marad, ha azonban felvesszük, akkor valamivel mindenesetre .jobb könyvtáros lesz.~Sr*y-két év alatt törés következik be a levelező hallgatók egyetemi pályáján, amikor rájönnek arra, h'o<*y mire vállalkoztak. Eoy útmutatót kellene tehát szerkeszteni, ho^y milyen munkát jelent a levelező oktatásban való részvétel, milyenek a követelmények, naponta mennyit kell tanulni. iiai- koí a vizsgák után elbeszélgetek a levelező hallgatókkal, kiderül, fogalmuk sem volt róla, ho.^y mire vállalkoztak, amikor beiratkoztak az - egyetemre. Itt vannak a két-három gyermekes 2b-30 éves asszonyok. Ezek közül ha tiz leül vizsgázni, abból nyolc afconnal sir ni kezd és belátásomra hivatkozik. -Akik a bifurkáció ellen foglaltak állást, tö bnyire olyanok, akiknek levelező hallgatókkal nem volt dolguk. Parányi docens számára"a kérdés ury merül fel, homy elképzeli, ezek a levelező hallgatók fogják" az ő gyermekét és unokáját tanítani, tehát felelős azért, ho.^y milyen jegyet ad nekik. Ha kulturmunkás vao>y más oklevelet' kannának, síékor más'mértékkel mérne, bár a valósán az, hor-y most is enyhébb mértékkel“mér a levelező“1 hallgatóknál, különben tiz közül négyet megbuktathatna. I<?y szomorú dolgok tört-énneks ezekkel a levelező hallgatókkal. Az eo-yik amikor nary nehezen átment a vizsgán, felajánlotta, ho^y disznóölés után küld hurkát és kolbászt. Ezt már- könnyen vissza lehetett verni. Ea-y másik azonban a bukás után kijelentette, 'ho^y a rossz eredményért nem ős a hibás, hanem mi, akik sokat követelünk tőlük, valamint azok, akik a. me ^ tanul- hatatlan jegyzeteket és tankönyveket Írták* A jelenlévő ^levelező hallgatók siettek Parányi elvtárs segítségére. Elképzelhetetlen, hnrry a levelező hallgatók ne hallgassanak előadásokat. Konferenciára ssn járnak jelenleg. Valamiféleképp a vidéki hallgatók rendelkezésére kell bocsátani 3 tankönyveket. .A
