Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1958-1960 (HU ELTEL 8.a.54.)
1959. november 19.
- 3a— sajnos i.»y Is órákat kell várni, mio a hallgató az e~yik oktatótól a másikig eljut, p«di^ C3ak Qry emeletx van közben. Közben az*'oktatók egymásnál keresik az illetőt. Előnye lenne az együttes vizsgáztatásnak az is, ho^y az oktatok a vizsgán me»ismernék a másik tanszék munkáját, de ez is csak a tanszéki együttműködés és megbeszélés eredménye lehet. v’^ i n k^o v i c 3 István cickái la pit Ja, ho/?y nem sok idő jutott s kardések megbeszélésére, de annál örvendetssebb, ho~tY az elhangzott hozzászólások érdemlegesek voltak és to- 7áobfejlesztsttek a Módszertani Bizottság, előterjesztését. Eoészen röviden szeretne csak néhány kérdéssel foglalkozni, mert nincs értelme kiterjeszkedni azokra a kérdésekre, ahol nincs nezetsltérés. Az első kiío°*us az volt, ho.^y a beszá— móló nem foglalkozik elértté tartalmi kérdésekkel''’ például nem nézi me?, ho?y a tematikák tükrében hogyan érvényesül a karon a világnézeti e?ysér* az oktatásban. Ezzel kapcsolatban ielmerült az, ho^y esetlen pontatlan va^y helytelen nézetek kerülnek előadásra az egymásnak ellentmondó tanszékek között, össze nem hangolt nézeteket hallanak a hallgatók, mert a tematikák átnézése során erre a kérdésre nem helyeztünk sttlyt; Véleménye szerint'“az, ho**y a karon a világnézeti en>yséo hogyan valósul me^, elsősorban nsm a tematikákon keresztül mérhető le. A tematikák felmérése alapján kell majd a jövő esztendő előkészítéséhez a se^it sá'-et megadni. A szakkollégiumok nagyon fontosak, mert l<?y tud e~y tanszék, körül ep*y kis kör kiépülni, ami az utánpótlás" szempontjából fontös. Helyteleníti, ho?y e?yes oktatók a szakkollégiumokra egyszerűen kiirnak e~y id pontot ás abból nem hajlandók engedni. Pedi~ milyen ~ond. a tanrend összeállításai Ha fontosnak tartjuk a szakkollégiumokat az oktatás rendszerébe beállítani, álékor alkalmazkodni kell a~főkollégiumokhoz és módot kell találni arra, ho^y a hallgatók a szakkollégiumon megjelenhessenek. Valóban be kellene számítani a szakkollégiumokon elért eredményt az .általános tanulmányi előmenetelbe. A második szakdolgozatnál helyes a hármas megkülönböztetés: megfelelt,- nem felelt me^, kitűnő. Atni a második szakdolgozat elkészítésének idejét illeti, egyetért Szamuely* elvtárssal abban, hory valóban valamivel, de legfeljebb en-y félévvel későbbre kellene vinni azt az időpontot, amikor a hallgatók szakdol-ozati témát választanak, de későbbre már nem lehet halasztani, mert’a szakdolCzat- hoz idő kell az e<yyéb egyetemi elfo^laltsápokat is fi^yelem- bévévé. Ezt a III. év során 6l kell dönteni. Ugyanez vonatkozik a második szakdolgozatra is. Az, ho<ry a tanterv szerint a szakdolgozatnak csupán e?y fejezetét"kell beadni a_ IV. évben, nézete szerint nem értelmezhető u?y, ho?y a szakdolgozat elkészítésének zöme átmegy az V. évre. Áltálában az V. av beosztását alaposan meckel-lene nézni, hiszen ott nagyon sok elfoglaltság vár a hallgatókra, gondoljunk csak az iskolai gyakorlatra. Nem lehet arra épiteni, ho?.y a hallgatók a szakdolgozati munka na^yrészót az V. éven végezzék. A tanterv csak azt Írja elő, ho?y a második szigorlat előtt ná^y féléven kérész-
