Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1956-1958 (HU ELTEL 8.a.53.)

1958. február 27.

Kéri, hogy a tanszékek vegyék ezt tudomásul és ugv osszák be a tananyagot,

Waldapfel József megjegyzi, hogy Perényi József docens félreérti a szigorlati bizottság elgondolását. Az csak lényegében bizottság, egyébként egyes tagjai külön-külön vizsgáztatnak a. saját szaktárgyukból. A részvizsgák után ülnek össze, egyeztetnek és megállapítják a közös jegyet. Közülük egyik az elnök. A bizottságnak annyi tagja legyen, ahány résztárgy van. Ez sokkal becsületesebb lenne, nem kell feltétlenül háromtagú bizottságról beszélni. Ezt a megoldást javasolja.

Ladányi indor úgy tudja, hogy az egyetemek már meg is kapták az uj vizsgaszabályzat tervezetet, amelyben szerepel a jegyzőkönyvek kérdése. Az, hogy most a bizottság elnökből és két tagból áll, általában megfelel a helyse tnek a legtöbb szaktárgy esetében. Történelemből például egy magyar történész, egy egyetemes történész és egy keleteurópai történész. Magyar nyexívből inkább négytagú bizottság lenne helyes: magyar nyelvészet, finn-ugor nyelvészet, magyar irodalom és világirodalom. A hallgató például először bemegy Elekes elvtárshoz, azután Székely György elvtárshoz és végül Parányi elvtárshoz. Egy órakor pedig a bizottság elnöke kihirdeti az összesített eredményt. Az elnök is vizsgáztathat egy tárgyból, nem lesz függetlenített elnök. Ezux a legcélszerűbb megoldás. YaléBan helyes megváltoztatni a diploma mai formáját. A Kar megtette erre előterjesztését, eszerint a diplomába betétlap került a két szigorlat eredményéről.

Turóczl-Trostler József dékán hangsúlyozza, hogy a végleges javaslat kidolgozásánál figyelembe fogják venni a pozitív javaslatokat. Nagyon fontos ezen a,téren a technikai feltételek tisztázása. A szigorlatoktól a hallgatók önálló gondolkozását és a színvonal emelkedését várjuk. A régi professzorok közül egyesek azt csinálták, hogy egyszerűen valamelyik órájuk anyagát kérdezték a vizsgán, amely anyag s ehol sem jelent meg és igy ellenőrxizték a hallgatók óralátogatását és készülését. így azután meg kellett tanulni az órák anyagát. Ugyanakkor voltak valóban professzorok, akik néte kikérdezték a hallgatókat év közben. A maga részéről felajánlotta Pais Dezső professzor egész tanszékének, hogy menjenek szabadságra, pihenxjék ki magukat.

Nem fogadták el. /Pais Dezső professzor közbevetőleg- megjegyzi, hogy a maga részéről ő volt a legkevésbé kifáradva/. A vizsgákat technikailag úgy kell megddani, hogy ne merítsék ki a vizsgáztatókat. Helyesnek tartja azt a megoldást, hogy a nagy szakokból egységes Írásbeli tétel legyen, a kis szakok pedig, ha óhajtják, adhassanak egyénekre szabott tételeket, úgyis kevesen vannak.

Waldapfel Imre: Bízzuk rá a tanszékekre.

Turóczi-Trostler József dékán nem tartja ajánlatosnak, hogy minden tanszék másképp csinálja. .

Végül kimondja, hogy a kari tanácsülés a Módszertani Bizottság előterjesztését általánosságban elfogadta. A tanácsülésen felmerült szempontok szerint fogalmazza meg a kari vezetés a felterjesztés végleges szövegét.