Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1956-1958 (HU ELTEL 8.a.53.)

1957. szeptember 19.

Turóczi-Trostler József dékán, elnök: Sze reteitel üdvözlöm a Kari Tanács tagjait, a Pártszervezet, a Szakszervezet, a Tanulmányi Osztály, a KISz megjelent képviselőit .

T. Kari Tanács! Az elmúlt tiz hónap elegendő volt ahhoz, hogy levonjuk egy súlyos történeti lecke - az októberi ellen forradalom - tanulságait, megállapítva, milyen felelősség terhel bennünket a magunk körében az egyetemen az ellenforradalom okozta ideológiai rombolásért. Nem történeti felem- zés akar lenni, ezt elvégezték mások, nálam illetékesebbek, sem vádbeszéd, de tartozunk a lelkiismeretünknek azzal, hogy legalább röviden, őszintén beszéljünk azokról b. mámor-gőzös napokról, amelyekre ma szégyenkezve gondolunk vissza, amikor oktatóink ás hallgatóink egy része - hangsúlyozom: csak egy része! - ki jóhiszeműen, ki rosszhiszeműen, d'e mindenesetre tisztánlátását vesztve, intézményeket szüntetett meg, katedrákat és fejeket követelt, röpiratokat szerkesztett. Wei- marból jövet bementem az egyetemre. Minden sarokban anarchiára, lázadásra uszitó bizottságok. Odakünn könyveket éget tek, üzleteket fosztogattak, embereket vertek véresre vagy gyilkoltak«meg. Nem folytatom, lesújtó, arcpiritó látvány volt, s ami maradt utána: romok kívül, de még szörnyűbb ro- mok belül.

Régi marxista fölismerés: a történelmet emberek csinálják nem pedig valamilyen misztikus tőrténelem-isteh. De sokszor kontárok csinálják s ilyenkor paródia lesz belőle, máskor pedig vagányok, gonosztevők, gyilkos szándékkal, s ez feltétlenül romboláshoz, katasztrófához vezet. így lett a Pil- vax-kávéházüw-l ennek paródiája, a xetofi Kör:* Petőfi nélkül, Petőfi szabadságharcából vagányok, huligánok véres, esztelen ellenforradalma.

. <

Tiz hónap telt el azóta, a külső romtalanitás zavartalanul folyik s uj- lendülettel folyik a szocializmus építése, annál nehezebben indult meg a belső romtalanitás, a fejek megtisztítása ideológiai ködtől, hamis illúzióktól. E rom- taíanitás során néhány oktatónkat, akik a szabadosságot összetévesztették a szabadsággal, az inhumanizmust a humanizmussal, sz igazi nemzeti gondolatot a vak és féktelen nacionalizmussal s igy alkalmatlanoknak bizonyultak arra, hogy neveljék az ifjúságot, át kellett helyezni egy olyan munkakörbe, ahol nyugodtabban foglalkozhatnak tudományos problémáikkal. Ha van erkölcsi és történeti hálátlanság, akkor ők követtek el azzal, hogy a közelmúlt néhány hibáját és bűnét általánosítva, megtagadták, gyalázták a szocializmust, amely állást, kenyeret, páratlan munkalehetőségeket biztosított számukra. S itt kezdődik a passZiv jóhiszeműek felelőssége, akik - meg ha csak ideig-óraig is - nevükkel fedezték vagy hitelesítettek az aktiv rosszai szeműek garázdálkodását. A mi feladatunk egyetemi és 'kari viszonylatban egyaránt: eltakarítani a további haladást akadályozó belső romokét, megteremteni, s ha megteremtettük, állandósítani a termékeny együttélés és együttműködés humanista-ideológiai feltételeit. Voltak, vaknak.s lesznek közöttünk világnézeti ellentétek, lesznek vitatható, de mindenesetre megvitatandó problémáink, viszont t van egy közös etikai és ideológiai alapunk: a szocialista humanizmus, amelynek szellemében

neveljük a gondjainkra bízott ifjúságot, s van egy közös nemzeti célkit zésünk, a szopial-izmus építése Magyarországon