Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1950-1953 (HU ELTEL 8.a.52.)

1953. június 28.

Hallgatóink közül a nagymérvű állami gondoskodás mellett is többen küzdenek megélhetési problémákkal, különösen családos, gyermekes hallgatóink. Ezek számára az ösztöndíj a családi pótlékkal együtt sem i mindig elegendő s valóban nagy hősiességgel végzik tanulmányaikat, kivívják tiszteletünket, de a tapasztalat szerint anyagi gondjaik nem egyszer gátolják tanulmányi előmenetelüket. Mégis,' jellemzőnek kell tartanunk, hogy karunkon az elmúlt félév során csupán egyetlen egy /kizárással végződő/ tiltott munkavállalási fegyelmi ügy volt. Szükségesnek tartanánk a családos, munkás-,'dolgozóparaszt származásúi hallgatóink ösztöndíj-kérdéseinek megvizsgálását, az esetleg mutatko-j zó egyéni problémák, családi gondok megszüntetése feltétlenül állami feladat.

Ugyanitt kell felhívnom a figyelmet a korán házasodó,egyetemista korukban házastársként tanuló hallgatóink kérdéseire. Nem ismerjük eléggé az itt megtett és feltétlenül megteendő intézkedéseket. így nem tudjuk, gondoskodás történt-e szülési segélyük biztosítására, csecsemőik bölcsődei, szakérettségis idősebb hallgatóink gyermekeinek óvodai elhelyezésére,stb. Véleményünk szerint nagyon.komolyan kell foglalkoznunk az itt adódó s nem csupán erkölcsi-politikai, hanem szociális kérdésekkel is. '

Viszont itt kell rámutatnunk arra, hogy hallgatóink egy részénél tapasztalhatjuk az elégedetlenség, a panaszkodás és a követelőző maxi- m,alizmus jeleit is. Sokan, perspektivátlanul, csak egyéni kisebb bajaikból ítélve nem látják a fától az erdőt, nem veszik tekintetbe azt a roppnat áldozatot, amit dolgozó népünk hoz egyetemeinkért, már nem is gondolnak arra a mérhetetlen különbségre, ami életüket elválasztja a regi egyetemi hr Ugatókétól. Itt megmutatkozik nem egyszer hallgatóink politikai fejletlensége, a DISz politikai-munka hibája, de mindenekelőtt a mi professzori nevel-politikri munkánk fogyatékossága is. Nekünk van módunkban elsősorban feltárni ifjúságunk előtt a végbement gyökeres változásokat, nekünk kellene sokkal elmélyültebb, egyéni foglalkozással feltárni ifjúságunk tényleges problémáit, segíteni, ha valódi gondokról van szó s leleplezni a demagógiát, tájékozatlan vagy ellenséges elégületlenséget. Ha hallgatóink ezen a téren is tapasztalják komoly érdeklődésünket, tényleges segítségünket, politikai nevelomunkánkat, feltétlenül nagyobb hitele lesz tadoaámpes, előadói munkánknak, feltétlenül nagyobb hitele lesz nevelói magatartásunknak.

A diákotthonban megmutatkozó fogyatékosságok /fegyelmetlenség, nem elvtársias viszony, rendetlenség, piszok/ eltűnőben vannak már s ezen a téren is egyre inkább a pozitívumokról beszélhetünk. De itt is várja az ifjúság professzorait, előadóit: egy-egy diákotthonbeli látogatás nemcsak a professzor tájékozottságát növeli, arra is alkalmas, hogy a hallgatók szociális, egészségi -általában emberi problémáit jobban megértse s tudjuk, az ilyen látogatások nevelő hatását ifjúságunk is igen nagyra becsüli.

Egész röviden néhány szót még hallgatóink egészségügyi ellátottságáról. Minden hallgatónk SzTK-tag s így kezelésben, gyógyszer-ellátásban ők is a legmesszebbmenő kedvezményekben részesednek. Emellett kari orvosi .rendelőnkben is részesülnek kezelésben, gyógyszereket, vitaminokat kapnak, stb. Beszéltünk már az egészségügyi üdültetésről. Hallgatóink évente kerülnek orvosi vizsgálatra, a diákotthonok lakói évente kétszer. A vizsgálatok szerint ifjúságunk fizikai kon- diciója általában véve kielégítőnek mondható. Fel kell figyelnünk azonban arra, hogy karunkon több incidens, konkrét megbetegedés alapján gyakorinak mondható hallgatóink körében az idegkimerültség. /Nem beszélhetünk pl. tipikus gyakori betegségekről, bár tudunk szív-,