Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1950-1953 (HU ELTEL 8.a.52.)

1953. január 21.

az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcső szét tudom ányi Karának 1953- évi január 21-én, Béka László aékán elnöklete alatt a pártbizottság üléstérül íbcn tartott tanácsüléséről.

Napirend:

^ * •

1. / Beszám lé a Bölcsészkar félévi munkájáról.

Előeaó: Dékán. •>

2. / Beszámoló e Bölcsészkar 1952. évi gazdálkodásáról.

Előadó: Müller Vilmos*

Jelen va nsk: Eckhardt Sándor, Gerevich Tibor, Zsirai Mikié»,■

Morevesik Gyula, ?• más L? jós, isis Dezső, Víczy léter, Turóczi Troctier József, Oroszlán Zoltán, Bannet János, Marót Károly, Ica dos Lajos, Bóka LíöeIó, Tálasi István, Kardos Tibor, Szilágyi léránd, /.goston György , Harmattá János egyetemi tanárok, Haraszthy Gyula mb. tansz'kyezöető, Lutter Tibor, Nádor György, docensek, Domokos Sámuel, Kispál Magdolna adjunktusok, Rovó Érzsébet a DISz-Bizottság titkára, Koczkés Sándor a Szakszervezet titkára, Kékes Andor a Tanulmányi Osztály vezetője, a Katonai Tanszék részéről egy ^.lvtá "s, Füredi Ferenc a Személyzeti Osztály részéről és Müller Vilmos a Cas- drsági Osztály vezetője.

Kimentették magukat: Ortutny Gyula egyetemi tanár 5s Molnár Lus ló docens.

1-/

Tisztelt Tanácsülés, kedves elvtársak,

kari tanácsülésünk azon a napon ül össze., melyen az emberi he la dák legnagyobb lángelméjére,^Leninre emlékezik a haladó emberiség. Leninre eml-kezni: nem kegyeleti aktus, Leninre eml'kezni, nem multbafordulás, Lenint idézni, nem meddő, reménytelen zörombolás az elmúlás ve^ falán, vagy képzelt egek ólomkapuján. Lenin emléke a g Őzelem emléke, Lenin emléke harci biztatás, Leninre emlékezni úgy kell, bogy erőt merítve a múltból, mélyen átélve jelen feladatainkat, arcc'al, harcos elsránt- 3ágcal © jövendő felé k* 11 fordulnunk.-A messzi múlt m-gy- álmodéi közül a lefckülönbek ű^y képzelték a tőkéié’es világot, hogy azt tudósok fogják igazgatni, hogy annak törvénye az igazság lesz s életfor; íja a boldogság. Utópia, felitgkakukk- Vfír, csali mese, - legyintettek ezekre az álmokra a fanyar századok fáraat fiai, a vil g nem topos noétos, nem értelmi tér, bánéra harctér s uk ver hogyan regnálhatna benne a tudós, akinek végsé szava a megismerés utján reménytelen 's esüggeteg szó: ignorabimus, a teljes Ismeret lehetőségének tagadása. Ha Leninre gondolunk kigyulnak újra messzi századak mH /ében vakiiregü koponyákban is a ki aludt fényű álmodó szemek: álmaik valóra válása ragyog fel btnnek. Igaz, a világ még mindig harctér, de a harc végső diadalt itér már, mert van egy tudo- ia!ny, mely ne,i. ismeri a megoldhatatlan problémák ködét, van ety olyan tudós tipus, mely’ en egyesül a megoldó és a megvalósító, f rendszerező és a rendteremtő, kiben a gondolkodás szabadsága és az emberi- szab? dsága egyazon eszmének két arca, ki nemcsak rekonstruálja a múltét, hanem konstruálja a jövendőt. És formálódik egy olyan társadalom, mely már nem világtalanok vak vezetettje, hanem tudatosan, szervezetten s céljatudón formálja a világot a tudomány m ,.y törvényeit felismerve cs betöltve. A marxizmus-lenini; mus és Lenin a theorá és praxis éléé teljesérvénytlltalálkQzása az emberisig történetében.

JEGYZŐ K ö N Y V