Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1950-1953 (HU ELTEL 8.a.52.)
1952. november 12.
2 Napirend előtt a dékán bejelenti a tanácsülésnek, hogy a kart nagy megtiszteltetes érte azzal, hogy két érdemes tagját a kormányzat az Októberi Szócialista Forradalom emlékünnepe alkalmából magas kitüntetésben részesitette• A kitüntetettek Kniezsa István és Tálasi István professzorok. E kitüntetésekben figyelemre méltó az is, hogy az egyiket kimagasló tudományos munka, a másikát pedig kiváló oktatási munka elismeréseképen adományozták. Ez valamennyiünk számára figyelmes tét es , hogy feladatunk kettős2 tudományos es oktató-nevelői munka. A napirendre térve a dékán ismerteti a rektori és dékáni értekezleten elhangzott miniszteri referátumot és kiemeli annak karunkra vonatkozó következményeit. A referátum megállapítja, hogy az elmúlt év második fele a tanulmányi színvonal emelkedése szempontjából javulást mutat. Ebben a megáilapÍrásban munkánk elismerése is bennfoglaltátik. A referátum megállapít ása objektiv, bar a szinvonal emelkedés ezúttal nem a vizsgaeredmények számszerű eredményében tükröződik. Ellenkezőleg, a vizsgaeredmények országszerte alacsonyabbak voltak, mint az első félévben, azonbam mégis szinvonal-emelkedésről kell beszélni, mert éppen a számszerű eredmények csökkenése az osztályzási liberalizmus felszámolására indított harc következménye. Megemlíti a referátum, hogy az élért jó eredmények korántsem kielegitoek, mert ugyanakkor, amikor a tanulmányi szinvonal általában csakugyan emelkedett, megnövekedett a bukások száma is. Tulajdonképen ide 'kell sorolnunk a kizárásokat is, amelyek száma feltűnően nagy volt. Ez arra mutat, hogy ugyanakkor, amikor megszigorítottuk a követelményeket, nem fokoztuk eléggé a hallgatókkal való foglalkozást. Ugyanakkor amikor szakmai téren valóban javulás tapasztalható, a politikai, erkölcsi nevelés terén a helyzet nem változott lényegesen. A Központi Vezetőség határozatainak megtárgyalása óta van ugyan némi javulás ez ép. a téren, de ez korántsem kielégítő. A referátumokat ismertettük kari tanácsülésen, tanszéki értekezleteken és tanszékenként le is vontuk az azokból elfedő konzekvenciákat, a határozatok reán vonatkozó részéit munkátérveinkbe is beépítettük, mégis azt kell mondanunk, hogy e kérdésekkel nem foglalkoztunk eleget, igazi változás még nincs. Emlékezteti a kart a munka- tervet megvitató tanácsülésre; a munkaterv gerince a politikai-erkölcsi nevelés kérdései voltak, g profeez- szorok viszont kivétel nélkül a szakmai oktatás és ^ ■ tudományos képzés kerteseihez szóltak hozzá és csupán a DISZ képviselője tett javaslatokat a politikai neveles megjavítása érdekeben. A Központi Vezetőség referátumai megállapították, hogy ifjúságunk fejlődése egészében egeszseges fejlődés. Am éppen a mi munkánk hiányosságai miatt ez a fejlődés lassú, még mindig nem vagyunk abban a helyzetben, hogy felelős posztokra kellő számban tudjunk minden szempontból megfelelő kádereket állitani. ha mélyebben elemezzük a Farkas elvtárs referátumában emlitett politikai-ideológiai elmaradást, azt látjuk, hogy annak legfőbb oka az.egyetemi hallgatók apolitikus maga
