Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1939-1940 (HU-ELTEL 8.a.45.)
1939. szeptember 7.
Tekintetes Kar i 42 esztendeje annak, hogy a budapesti kir.ra.Tudományegyetem bölcsészeti Karának akkori dékánja kivette tőlem a fogadalmat, hogy az egyetemi törvényeket meg fogom tartani és hogy az egyetemi hatóságok iránt engedelmességgel és tisztelettel fogok viseltetni; ezután mint a bölcsészeti Kar hallgatóját kézfogással az egyetem tagjai közé iktatott. Nagy tisztességnek éreztem akkor ezt a kézfogást és annak érzem még ma is, 42 év távlatából. Merem állítani, hogy az akkor tett fogadal mat soha meg nem szegtem és az Alma Mater iránti tisztelet és hüségér- zet azóta is megmaradt s mind máig fokozottan él bennem az Egyetem és különösen annak Bölcsészettudományi Kara iránt. Amióta pedig az a nagy megtiszteltetés ért, hogy ennek a Karnak nyilvános rendes tanára vagyok aminek immár 16 esztendeje, a régi tisztelet és hála érzete mellett közvetlen tapasztalatból alakult ki bennem egyrészt felismerése annak a nagy értéknek, amelyet a Kart alkotó annyi különféle kiválóság összefogva együttesen képviselhet, másrészt annak a nagy jelentőségnek a tudata, amellyel ez a Kar tudományos és erkölcsi szempontból a nemzet életében bir. Ezt a meggyőződésemet méginkább megszilárditotta és igazolta a Kar 300 éves múltjával való beható foglalkozás, amelynek folyamán a bölcsészeti Kar jelentőségének kialakulása gyökerétől kezdve tárult elém. Most, amikor a Kar kitüntető bizalmából a Kar élére állitva dékáni tisztemben először van szerencsém a Kar plénuma előtt megjelennem, mélységesen át vagyok hatva attól a tudattól, hogy a nagy és tisztes múltú Kar jelentőségének és tekintélyének fenntartása és gyarapítása kötelessége ugyan a Kar minden egyes tagjának, de legfő- képen kötelessége a kari élet felelős irányitójának, a dékánnak. Az a másfél évtizednél hosszabb idő, amelyet Karunk kebelében annak rendes tanáraként eddig eltölteni szerencsém volt, sok tanulsággal járt reám nézve. Mint a Kar életének részese és a Karban lezajló kisebb-nagyobb jelentőségű eseményeknek többnyire csendes megfigyelője, idő folytán sok mindent láttam és megtanultam. Megismertem a Kar fejlesztésében elért sok kitűnő eredményt és sikert, de - a Kar egyetemével együtt- sokszor éreztem a hiányokat is,
