Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1937-1938 (HU-ELTEL 8.a.43.)

1938. június 1. választó ülés

4.

Az illendőség és Karunk hagyománya, de a szivem is azt kívánja, hogy ne hagyjam el búcsúszó nélkül ezt a széket, amely- be ma egy éve a Kar bizalma ültetett. Jól emlékszem akkori lelki ál- lapotomra: azt a hálás érzést, amellyel az egyhangú választást elfogadtam, kétség és aggodalom szinezte. Éreztem a reám váró föladat nehézségét, s nyomán ott settenkedett a fenyegető kérdés, vájjon vágyam szárnyalását tudja-e követni erőm, s képesség: hij án nem marad-e puszta szándék jóra való törekvésem. Most, hogy dékáni évem lejáró" félben van és vele a remények és kétségek ideje is: ütött az Ítélkezés órája s a tények és eredmények világában fontra tehetik működésemet hivatott biráim, tanártársaim, akik dékánjuknak választottak. A számonkérés percében a magam érzéseit így foglalhatnám egy mondatba: valamint vegyes hangulatban foglaltam el a megtisztelő választást, vegyes érzelmekkel válók meg tisztségemtől - persze a lelkemet megülő érzés-kompiesszus most meg elemekből szövődik össze, mint ma egy éve.

Az egyik elem a megkönnyebbülés érzése. Megokolt érzés, hiszen közéleti szereplésemben a legterhesebb esztendő múlt el most tőlem. Nehézzé tette az a sok és sokféle tartalom, amely az időbeli keretet kitöltette. Karúnk életének nevezetes eseményeiről beszámoltam az imént, most csak egy-egy szóval utalok arra a négy legfontosabb föladatcsoportra, amelyeket meg kellett oldanunk: tanszékek betöltése és szervezése, építkezés és berendezés - elintézésük

y* / __

nem egyszer próbára tette a Karnak és dékánnak teherbírását. Ehhez járult az a súlyos csapás, amely Karunkat Bajza József társunk halálával érte, s az a fájdalmas tudat, bogy hiányzik körünkből betegágyához szögezve, Karunk két dísze, a magyar történettudománynak és a magyar irodalomtörténetnek legkitűnőbb tudósa. Együttérzésünk a szenvedőkkel sok nehéz órát szerzett Karunknak. Hála az Úrnak, mindkettőjük állapotában, éppen a legutóbbi napokban, örvendetes fordulat állott be.

Mindezeket a nehézségeket, a kari életnek ezeket a próbáit és megpróbáltatásait-először és fokozottabban, mint a Kar mélyen tisztelt tagjai- éreztem én és éreztem a súlyos terhet is, amelyet a Kar egyéb nagyszámú, hol fontos, hol apró-cseprő ügyének