Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1927-1928 (HU-ELTEL 8.a.33.)
1928. június 1. választó ülés
) fa telítve osztálygyulolettel, nemzeti hagyományaink lebecsülésével, intézményeinket felforgató szándékkal és magyar fajtánk megvető / lekicsinylésével » (Bartha I., A Cél, 1927, 188. 1.). Épp oly kevéssé szabad a magyar ifjúságnak az ezen ünnepélyen szintén sze. repelt Szabó Dezsó-t mintaképül választania, aki megbízható lelki iránytű nélkül tévelyeg a szertelenség tengerén hánykodo sajkájával. Ezek a jelek, Tekintetes Kar, ma még csekély jelen, tosógűeknek látszanak, azonban a piciny mag kedvező viszonyok között terebélyes fává lesz és én nagyon is szükségesnek tartom, hogy a mi ifjúságunk efféle megmozdulását állandó figyelemmel kisérjük . Belátom, hogy az egyes professzorok, szakmájuk követ elmóű. vei tűlon-tűl elfoglalva, nem sok időt szentelhetnek az ilyen megfigyeléseknek, ámde erre való volna a kari dókán, akinek egyetemi szabályzatunk 19,§-a a Kar minden ügyének ellenőrzését határozott kötelességévé teszi. Sajnos, hogy a dékán jogai és kötelességei, a_ melyek elméletileg nagyon helyesen vannak megállapítva, a valósága ban jórészt teljesíthetetlenek, egyszerűen azért, mert a dékán a chablonszerű ügymenet elintézése és saját előadásainak megtartása mellett nem ér rá a Kar szellemi életének mélyebbre nyűló mozzanataival foglalkozni. Jelenleg a helyzet az, hogy a kari dékán közön. séges ügyvezető gépezet, afféle üzemtechnikai tisztviselő, aki * túl van halmozva irodai munkával, bizottsági és kari ülések veze_ tősével, szigorlatokkal s a Kar minden irányú képviseletével,úgy hogy legfőbb teendőire, vagyis arra, hogy a Kar belső életének sze 1 1 e ro j _v e z é r e p 0 g yen , nem marad érkezése. Ez pedig, Tekintetes Kar, nincs jól, mert sok minden másképp lehetne, ha megadatnék annak a lehetősége, hogy a dókán tisztségének idejében éber figyelemmel, kellő elmélyedéssel s megértő szeretettel szentelhesse magát a Kar ügyeinek.“ Ennek- 7 -
