Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1926-1927 (HU-ELTEL 8.a.32.)
1926. október 1.
a nagyhatású és mélyenjáró kul túr politikai előadásában, amelyet a berlini egyetem aulájában tartott s amellyel a kultúrpolitika terén magának európai nevet vivott ki, kiinduló alapgondo// latul szintén az önkormányzati elvet választotta, melyet az angol közigazgatási autonóm rendszerrel illusztrált.1^ Itt is azt hangoztatja, hogy » a kultúrpolitikának bizonyos függetlenségbe van szüksége a pillanat változásaitól ; rajta kell lennünk, hogy megoltalmazzuk az iskolát a pártpolitika benyomulásától; tárgyi, szervi biztosítékot kell keresni, hogy elébe \ kerüljünk a veszélynek, hogy a kultúrpolitikát a pártok váltÓ- gazdasága ide-oda ne rángassa* Ha már a parlamenti rendszert Angliától vettük át, vegyük át egészen, szerves egységében. Ne álljunk meg az alkotmányjogi részénél, hanem fogadjuk el és alkalmazzuk közigazgatási téren is az autonómiák rendszerét, n » A napóleoni centralismussal és bürokratizmussal szemben megfelel a régi magyar jogérzetnek, a központi hatóságok tűlságos hatalmának ellensúlyozásául autonómiák létesitése. » » A magas kultüra igazgatásának klasszikus formája nem a bürokratikus, hanem az autonómiai* » A miniszter ür, aki az Önkormányzati elvet ennyire előtérbe állitja, mondhatnák egész kultúrpolitikája gerinc gondolatává avatja, méltán utalhatott a német tudományos és politikai világ előtt arra, hogy a Gyűjtemény-Egyetemi tanácsnak jelölési joga van s hogy » ezen az ütőn a leendő' munkatársak kiválasztása époly helyesnek bizonyult* mint a tanároknak általánosan szokásban leve* meghívása az egyetemekre*» A miniszter ür azonban még tovább megy az ön- kormányzati elv tiszteletreméltó s mindannyiunk előtt annyira rokonszenveá kultuszában* Bejelenti, hogy a tanügyi igazgatást négy kerületre bontja, s a tanitok és tanárok kinevezésére való jelölését egy-egy kerületi tanácsra bizza, melyet az egyetemek székhelyein egyetemi tanárokból, főigazgatókból és a közoktatás néhány kiváló gyakorlati képviselőjéből állit össze. A tanügyi közigazgatásnak ez a decentralizációja és önkormányzati alapra allitása — mint mondja— azért szükséges, mert » ezen <0 Magyar kultúrpolitika a háború után.Bpesti Szemle.1926.januári szám
