Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1925-1926 (HU-ELTEL 8.a.1.)
1926. május 20.
Viszont igaz az, hogy karunk Bonkáló tanar urat sohasem tekintette tagjának, ami azzal nyert kifejezést, hogy üléseire nem hivta meg.Hiszem azonban,hogy a Rar ez eljárása magában véve nem fosztotta meg Bonkáló tanár urat rendes tanári Jel- legétől. Ha mindez igy van, referens \ nem lát Jogalapot arran nézve,hogy Bonkáló tanár ur megakadályoztassék abban,hogy mint nyugalmazott rendes tanár előadásokat tarthasson.. Van még két szempont,melyet fi_ gyelenrbe keli vennünk. Az egyik az,hogy karunknak ma is vannak olyan nyugalmazó11 rendes tanárai,akikre nézve a Kar annak idején kimondotta,hogy igazoltatásuk ellenére sem hajlandó velük együtt működni. Bonkáló tanár urra nézve ilyen határozat nem hozatott. Karunk akkor is,mikor B-listára vai® tételét elhatározta, ez elhatározás nem olyan megbélyegző" okokkal indokolta,me- lyek ot alkalmatlanná tennék előadások t artására. A másik szempont az,hogy Bonkáló tanár ur más tárgyból habilitáltatott és más tárgyra neveztetett ki írendes tanárnak. Az orosz- nyelv- és irodalomból habilitálhatott és a rutén nyelv- és irodalomra neveztetett ki. Azt lehetne talán mondani,hogy mivel most hirdetett előadása magántanári tárgy- köréből van véve, magántanári képesitését meg elvesztette, tehát a hirdetett kollégiumot nem tarthatja meg. Referens azt hiszi, hogy ez az okoskodás szorszálhasogatas volna, amellett hogy ezzel a Kar éli smerné,hogy Bon- kál<s tanár űrnak a rutén nyelv_ és irodalomból van Joga előadásokat tartani.
