Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1921-1922 (HU-ELTEL 8.a.27.)

1922. június 1.

6.

nem volt szén. Boldogság töltötte el lelkemet, amidőn szeptember hónapban kollegáimat szobájukban villanyvilági lássál lephettem meg, de még nagyobb gyönyör töltötte el lelkemet, hogy egy egész éven át meleg szobák fogadták a hallgatóságot és a professorokat egyaránt.

Elődeink tiszteletét és megbecsülését szintén pedagógiai eszköznek tekintettem, éppen ez inditott arra, hogy a tanárok képeinek galériáját összeállitsam, hogy evvel is kifejezést adjak a tiszteletnek, mely- lyel egymás iránt viseltetünk.

Hogy nekem sikerült intézkedéseimnek érvényt szerezni, az elsősorban a tekintetes Bölcsészeti Kar odaadó támogatásának és bizalmának köszönhetem. Éreztem és tud^ tam, hogy a bölcsészeti kar tagjainak megértő szelleme lebeg felettem, amely törekvésemben támogat és a felmerülő bajok ellen védelmez.

Ezen paedagógiai munkám mellett igyekeztem kollegáimnak a dékáni székben hűséges szolgája lenni. Lelkiismeretem azt sugalja, hogy nem mulasztottam el egy alkalmat sem, hogy érdekeinket meg ne védjem, hisz evvel a törekvésemmel akartam hálámat és köszönetemet kifejezni a Kar tagjai előtt, hogy engem a dékáni székbe felemelni kegyesek voltak.