Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1972-1973 (HU ELTEL 7.a.75.)
1973. március 27. III. rendes
- 9 /о. tett volna másképp is csinálni, de a kezdeményezést helyesli, és támogatja azt, hogy a jövőben is legyen ilyen információcsere a hallgatók és az oktatók között. Megdöbbentette az a tapasztalat, hogy a hallgatók még mindig tiltakoznak a történelmi szemlélet ellen, vagy legalábbis azt mondják, hogy túlzott a számukra közve- bitetfc anyagban a történeti rész aránya. Hogy egy-egy ilyen anyagrész túlzótt-e, az ténykérdés, s általában eldönteni nem lehet, de arról van szó, hogy a történeti szemléletmód alkalmazása ellen tiltakoznak, akkor ezzel messzemenően nem ért egyet, nemcsak azért, mert a jog mint társadalomtudomány nem nélkülözheti a történetiséget, hanem azért sem, mert az Állam- és Jogtudományi Karon, ahol doktori cimet is adnak, az anyag nem lehet pusztán napi praktikum. Ez a probléma megérdemelne egy külön vitát "A történeti szemléletmód jogosultsága és lehetősége a jogi felsőoktatásban” cimmel. A másik momentum, amely megdöbbentette, az volt, hogy a hallgatók szembefordulnak az előadásokkal. A tényanyagból kitűnik az előadások problémája, de elmondhatja, hogy 100-150 évvel ezelőtti feljegyzésekben olvasható, hogy a hallgatók akkor is tiltakoztak ez előadások ellen, azokat unalmasaknak találták. Ma még nehezebb a helyzet, mert az intelligens hallgatók rendelkezésére állanak a könyvtárak, tankönyvek, jegyzetek, sokan joggal mondhatják, hogy meg tudják tanulni azt az anyagot jegyzetből, tankönyvből. Javasolj a,hogy a Kar pedagógusok, pszichológusok, jogászok és más szakemberek bevonásával történő komoly előkészítés után tűzze napirendre a témát "Az előadás szerepe a jogi felsőoktatásban" cimmel, különben ez a kérdés állandóan vissza fog térni. Ami most már a közvélemény^kutatás módszerét illeti, nem kiván most vitát kezdeményezni abban a tekintetben, hogy az egyes hallgatói megállapitások ellentmondanak
