Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1970-1971 (HU ELTEL 7.a.71.)

1970. október 20. I. rendes- A Kar oktatóinak értekezletével kibővített-ülés

­I _ I_____I___ 1­- 17 ­//g. ben van. Szive szerint visszautasitaná a tanulmány elfogadását, de nem teheti, mert ezzel az aspiránst elüti az életjáradéktól és az előmeneteltől. így kénytelen megalkudni a lelkiismeretével. Dr. László Tivadamé /MM/ a szakosítást illetően ki­fejti, hogy ez az igény a különböző szervek olda­láról merült fel, s mi nekik óhajtottunk jobban kiképzett embereket adni. Az egyetemnek alapvető célja, hogy kielégítse az ilyen irányú társadalmi igényt. Érthető módon azonban az igény a gyakorla­ti élet oldaláról túlságosan is elaprózott, szako­sított képzés iránt merül fel, a felsőoktatás azon­ban nem térhet rá arra, hogy specialistákat képez­zen, csak azt a lehetőséget tudja megadni, hogy az adott szakma alapjainak elsajátításával az ille­tő a gyakorlatban később továbbképezze magát. A szakosítás bevezetésének egyik indoka az volt, hogy meg kell keresni a jogászképzésben azt a módszert, amely révén az egész szükséges ismeretanyag csök­kentése nélkül a hallgató megtanulja azokat a rész­letismereteket, amelyekre későbbi jogászi működésé­ben szüksége van és amelyek alapján továbbképezheti magát. Hiszen 80 %-ban minden hallgató azonos anya­got tanul, helyes aránynak látszik, hogy a további 20 % keretében foglalkozzék a jog- és államtudomá­nyok valamely külön ágával. Hozzájárult ehhez a rendszerhez az is, hogy a jogászi képzésben is már hosszabb ideje a tárgyak egy része szabadon válasz­tott vagy fakultativ speciálkollégium. Most ezt annyiban tettük szervezetté, hogy a hallgató ne teljesen ötletszerűen válasszon magénak tárgyakat, hanem a 20 % keretében próbáljon szakosodni, például az igazgatási ágazatban elmélyülni. Nézete szerint a jelenlegi rendszer erre optimális lehetőséget ad.

Next

/
Oldalképek
Tartalom