Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1962-1963 (HU ELTEL 7.a.61.)
1963. április 9.
Előterjesztés az oktatói kinevezések, illetve előlép* tetések feltételeire vonatkozóan. Bizottságunk /dr.Németh János, dr. Takács Imre, dr. Weltner Andor/ a Dékán elvtárstól arra kapott megbizást, hogy dolgozza ki az oktatói kinevezések, illetve előléptetések feltételeit tanársegédtől docensig bezárva. A megbizást a Bizottság úgy értelmezte,•hogy ezt a feladatot a gyakornokok vonatkozásában is el kell végeznie. A Bizottság abból indult ki, hogy a munkajog területén fokozatosan érvényesül az a tendencia, amely egyes munkakörökre vonatkozóan egyfelől teljesítménykövetelményeket állít fel, másfelől pedig meghatározza azokat a személyi és alkalmazási feltételeket, amelyek a munkakör betöltéséhez szükségesek. A személyi, illetve alkalmazási feltételek általában a következők: iskolai végzettség, gyakorlati idő, életkor, j^yglv tudás Stb. A Bizottság a következő szempontokat mérlegelte: 1. Feltétlenül*szükséges, hogy egyetemi oktató egyetemi végzettséggel rendelkezzék, éspedig annak a munkakörnek megfelelő egyetemi végzettséggel, amelyre alkalmazást nyer. Általánosságban nem lehet az állam- és Jogtudományi végzettséget előirni, mert pl. a politikai gaz- daságtani tanszéken elfogadható a Közgazdasági Egyetem diplomája? történeti tanszéken esetleg az Irodalom- és Torténettudománvi Kar diplo- máia. Kívánatos azonban, hogy a Karunkon működő minden oktató megszerezze a jogi diplomát is. Bizonyos türelmi idő engedhető azok részére, akik jelenleg még képesítéssel nem rendelkeznek. •2. Nem szükséges külön indokolni azt, hogy semmiképpen sem helyes# ka egy oktató előzetes gyakorlati ismeretek nélkül azonnal az egyetem elvégzése után kinevezést nyer. Mindenképpen indokolt tehát * e|y olyan szabály felállítása, amely szerint-egyet® i oktatóvá csak olyan személy nevezhető ki', aid legalább egy, de inkább két éven át f yakorlati Jogászi tevékenységet fejtett ki /bíróság, ügyészség, ílamigazgatás, ügyvédség stb./. Ebben a körben is indokolt a nem jogi tárgyi vonatkozásában megfelelő eltérést engedni. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban különös, súllyal merül fel az a Trérdés, hogy egyes munkajogi megoldások csak akkor válnak be, ka* azok reálisan alkalmazkodnak a fennálló életviszonyokhoz. Köztudomású, hogy r kar - az előbb kifejtett elvvel ellentétben - azért vesz fel közvetlenül az egyetem elvégzése után hallgatókat, mert a tapasztalat az',
