Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1956-1957 (HU ELTEL 7.a.55.)
1957. január 4.
5 ' b rendet mindenkor figyelembe kell venni. §okan úgy képzelik, hogy 1945 előtt volt autonómia. Ez tréfánál nem volt egyéb, mivel abban az időben mindenhez a konnányzat hozzájárulása kellett. 195o- tői kezdve az egyetemi tananyagot valóban előirték, a marxizmus- leninizmus álláspontjának követése kötelező volt, ebből dogmatizmus alakult ki. A szocialista eszmék ilyen módon való fejlesztése csődöt mondott. Tanszabadság nélkül nem létezhet olyan egyetem, amely a tudományt előre viszi, Össze keli egyezetni, hogy az egyetemek alkalmazkodnak az állami rendhez, de a tan- szabadságnak is meg kell lennie, józan határok között. Ehhez azonban józan emberek kellenek. Számos kollégájával beszélgetve látja, hogy a forrófejüség még mindig nem múlt el, nem számolnak a reális lehet ősegekkel, tehát a tanszabadság konkrétabb meghatározására feltétlenül szükség van. A gazdasági autonómiát nem látja megvalósíthatónak. Ha a kapitalista rendben természetesnek tartjuk, hogy az állam annak fizet, aki neki szolgál, akkor ez a szocialista államok részéről is helyesnek mondható. A szocialista állam nem fizethet olyan embereknek, akik ellene vannak. Ugyancsak nem tartja megvalósíthatónak a személyes mentességet, aminek kérdése más egyetemeken felmerült. Csak o^aan javaslatok tárgyalásával érdemes időt tölteni, amelyek józan ésszel nézve a helyzetet megvalósithatók, minden egyéb javaslat magát ez autonómiát egészében lehetetlenné teszi. Ha egy államnak olyan egyetemmel kell tárgyalnia, amellyel nem ért egyelj akkor semmilyen autonómiát nem tud adni. Nem állíthatja, hogy elképzeléseivel az egyetlen járható utat képviseli, minden esetre azt hiszi, hogy általános vélemény az, hogy az elvi keretek tisztázása az elsőrendű feladat. SZABÓ IMRE professzor a helyzeti autonómiával kapcsolatban elmondja, hogy 1933-ban a prágai egyetemről egy küldöttség ment a Szovjetunióba az ottani egyetemi viszonyok tanulmányozására. A küldöttség hazatértével előadást akartak tartani az egyetemen, hogy a tapasztalatokat elmondják, de az előadás idejében megjelent egy rendőrtiszt, ennek folytán az előadás megtartását elhalasztották,mert nem akartak lehetőséget adni arra, hogy az előadás alapján döntsék el, hogy ki szovjet barát, ami abban az időben a fennálló rendszer ellenségét is jelentette. A mai egyetem viszonya az állammal nem ilyen. Elképzelhetetlenlenne területi vagy személyi mentességet kérni, de ez a probléma fel sem merült a jogi karon. A főkérdés a tudományos szabadság kérdése. Ezzel a múltban vitathatatlanul visszaélések történtek. A jövőben el kell szakadni attól az eddigi rendtől, hogy különösen a társadalomtudományok terén tudomány alatt csak egy szűkre szabett, a pártnak sokszor nem is a legilletékesebb szervei által elismert álláspontját volt szabad tudományos hitvallásnak elismerni és a tudom nyos kutatás állandóan magában hordta ezt a veszélyt, hogy összeütközésbe kerül, ha nem egyezik az álláspontja a szovjet professzorokéval. Ettől természetesen el kell szakadni, nem lehet egy hivatalos tudomány, mert ez elejét veszi minden tudományos alkotásnak. Nem lehet a továbbiakban is eleve ki-
