Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 7.a.54.)
1956. május 5.
- 15 /o vényének még nem elég széles körben náLó érvényesülése ^között fennáll ellentmondásokról. Itt van szó arról az ellentmondásról is, amely a munkajog alapelvei és ezeknek alanyi jogok formájában történő biztosítása között áll fenn. A 68.oldalon szóba kerül az ellentmondás e tudat részbeni elmaradottsága és annak a kötelezettségnek érvényesülése között, hogy a dolgozók képességeiknek megfelelően végezzék munkájukat. A 8o.old. foglalkozik a termelési eszközök társadalmi tulajdona és az elosztás visszásságai között fennálló ellentmondássí Igyekszik a tankönyv több helyen is kifejteni azokat az érdek- ellentéteket, amelyek felmerülhetnek a vállalat és a dolgozó, a dolgozó és a társadalom, sőt egyes esetekben a vállalat és a társadalor között. így pl. a 19o.old. az áthelyezéssel kapcsolatban, a 196.old, , a felmondás vonatkozásában, a 223.old. a munkaidő mértékével kap-^ csolatban, a 233.old. a túlmunka kérdésében, a 269.old. a személyi besorolás vonatkozásában, valamint a besorolásnak megfelelő munka biztosításával kapcsolatban, a 443.old. a munkaerőgazdálkodás tekin, tétében, a 454.old. a munkaügyi vitákkal kapcsolatban. Ami a munkaügyi vitákkal kapcsolatban Bőd et.-nak azt a megjegyzését illeti, hogy a tankönyv a vonatkozásban nem domborítja ki eléggé a felmerülhető érdekellentéteket, sőt ilyen érdekellentétek lehetőségét tagadja, meg kell jegyezni, hogy a tankönyv ép a már korábban fel- | sorolt ellentmondások és érdekellentétek tárgyalása után már nem tartotta szükségesnek ugyanezeket a munkaügyi vitákkal kapcsolatban is megismételni. A tankönyv tehát nem tagadja az érdekellentétek felmerülésének lehetőségét, hanem csak az olyan érdekellentéteket tartja lehetetlennek, amelyek osztály ellent étekből, antagonisztikusl jellegű politikai és társadalmi okokból fakadnak, amilyenek tehát csak a kapitalizmus viszonyai között találhatók meg. ügy látszik azonban, hogy ezt a tankönyvnek jobban ki kellett volna emelnie. Nem tud a szerző egyetérteni Bőd et,-nak azzal a megjegyzésével sem, hogy az anyagi érdekeltség szerepéről még sokkal határozottabban kellene beszélni, mert ezt a tankönyv a 75. 81., és egyéb oldalakon megteszi. Ennél több talán kevesebb lett volna. Rudolf et. birálatával kapcsolatban a következő kérdésekre szeretne válaszolni. Véleménye szerint a kollektiv szerződés továbbra is sajátos jogforrásnak kell tekinteni a mi viszonyaink között, mert az abban vállalt kötelezettségek nem olyan formában konkrétek, mint az egyéni szerződésekben. A kollektiv szerződésekben, ha nem is az egész dolgozó nép, de egy vállalati kollektíva akarata jut kifejezésre annak érdekében, hogy a munkaviszonyok szabályozása, alakulása a kollektíva érdekeinek megfeleljen. A kollektiv szerződés minőségileg más mint az egyéni szerződés. Semmj képpen sem lenne helyes a kollektiv szerződést - mint Alexandrov teszi - az egyéni szerződés után tárgyalni. A tankönyv valóban ragaszkodott a legális rendszerhez, bár a szerzőben is felmerült az a gondolat, hogy egyes vonatkozásokban ettől nem keulene-e eltérni, erre a kérdésre majd még válaszában visszatér.
