Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)
1954. december 18.
BÁHRÉVY GÁBOR hozzászólása. Hozzászólásomat engedjék meg, hogy egy személyes momentummal kezdjem. Magam is néhány éve még ennek az egyetemnek a hallgatója voltam* Es bizony, ahogy visszaemlékezem, rengeteg nehézséget, gondot, problémát okozott nekünk a jó tankönyv- hiánya. Azt hiszem nyugodtan állithatjuk, hogy a pesti egyetemen sok évtizedes hiányt pótol ez a megjelent tankönyv és épen ezért bizonyos vagyok benne, hogy nemcsak az itt jelenlévő, a nemzetközi joggal- hivatásszerűen és tudományos igényekkel foglalkozó kartársak, hanem az egyetemi ifjúság is nagy örömmel vette kézbe az uj tankönyvet. A magam részéről két vonatkozásban szeretnék a tankönyvvel kapcsolatos kérdésekhez, problémákhoz hozzászólni. Az elsős A könyv szerkezetével és ebből folyó tárgyalás- módjával kapcsolatos hiányosság. A magam részéről helyesebbnek tartottam volna, - figyelembe véve azt* a körülményt is, hogy egyetemi oktatásunk színvonalának állandó fejlesztésével a tankönyveknek is egyre nagyobb, magasabb igényeket kell kielégíteniük - ha a tankönyvben az egyes fejezetek^előtt megtalálható leglényegesebb bibliográfiai adatokon túlmenően sokkal nagyobb számban szerepelnének idézetek különböző szerzők müveiből és a nemzetközi bíróságok és döntőbiróságok elvi jelentőségű határozataiból. Ez a megállapitásom csatlakozik Réczei elvtársnak a könyv történeti részét biráló megállapításaihoz. A nemzetközi jog története tárgyalásának célja ugyanis feltétlenül az egyes nemzetközi jogelvek és jogintézmények történelmi kialakulásának és fejlődésének megvilágitása. Ez pedig leghitelesebben és legszemléletesebben úgy történhetett volna, ha a tankönyvben az egyes jogelvek és jogintézmények fejlődésének tárgyalása során a nemzetközi jog klasszikusainak, majd a jelenkor reakciós, burzsoá nemzetközi jogászainak és ezzel szembeállítva a szovjet és hazai szerzőknek az állásfoglalása is ismertetésre került volna. Mégpedig elsősorban a sarkalatos elvi megállpitásoknak szószerinti /nem pedig legfeljebb tartalmi/ idézése utján, mely módszer - véleményem szerint - a lényeges idézetek, birói döntések helyes kiválogatása és a tárgyalás menetébe történő szerves beillesztése esetén semmiképen sem vált volna a könyv szerkezeti és stílusbeli egységének megbontójává. Sőt az az érzésem, hogy ez nagyban emelte volna a könyvben lefektetett szocialista nemzetközi jogi tanitás hitelességébe és megalapozásába vetett bizalmat és hitet. . . Hozzászólásom második pontjaként.a nemzetközi jog és a nemzetközi magánjog kérdéséhez és e kérdésnek a tankönyvben kifejtett - és a hivatalos biráló által erősen kritizált - módjához szeretnék némi megjegyzéseketfüzni. Ahhoz, hogy a két jogterület egységességének vagy különbözőségének és egymáshoz való viszonyának kérdését megvizsgáljuk, mindenekelőtt definiálnunk kell a nemzetközi jog fogalmát. Definiálni pedig kettőt jelenti 1./ Egyrészt elhatárolni a fogalmakat más fogalmaktól, konkréten elhatárolni a nemzetközi jogot a jog más területeitől. - 2./ Másrészt meghatározni a fogalom leglényegesebb tartalmi vonatkozásait. Konkréten meghatározni a nemzetközi jog pozitiv tartalmát. A definíciónak ez a negativ és pozitiv oldala dialektikus egységet alkot} egyik sem képzelhető el a másik nélkül és a fogalom két oldala kölcsönösen hat egymásra, kiegészíti egymást.
