Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)

1954. december 18.

1- 14 közi jogalany belső átalakulás uigán ujtipusu állammá válik, fel kell, hogy merüljön a régi államot illető jogok és kötelezettségek átszállásának, a jogutódlásnak kérdése. A probléma ilyen esetben az, hogy mennyiben kötik a régi kötelezettségek az ujtipusu államot? Nézetünk szerint a könyvnek behatóbban kellett volna tárgyalni ezt a kérdést*

Az állam területének tárgyalásánál külön és részletesen foglalkozik a mü a nemzetközi folyók s elsősorban a Duna kérdésével, a hatályos Duna-egyezménnyel, ami a könyvnek arra a helyes törekvésére utal, hogy a magyar szempontból fontos részek megfelelő kiemelést nyerjenek.

Az állam lakosságával foglalkozó fejezet megfelelő terjedelemben tárgyalja az állampolgárságot, annak legfontosabb problémáit /pl. kettős és többes állampolgárság, hontalanság/, továbbá a külföldiek jogi helyzetével kapcsolatos kérdéseket, a. menekültek és az áttelepített személyek helyzetét. Aránylag bőven foglalkozik ez a rész a kisebbségek nemzetközi védelmével.

Ennek kapcsán arra a megállapításra jut, hogy a két világháború között annak ellenére, hogy több mint 30 kisebbségvédelmi•vagy ilyen jellegű szerződés jött létre, a kisebbségvédelem rendszere csődöt mondott. Ennek okaiul a mü a Nenzetek Szövetsége Tanácsának rossz működését, a kötelezett államok legtöbbjének kifogásait, valamint azt hozta fel, hogy az ’’érdekelt kisebbségekhez tartozó személyek legtöbbször egészen jelentéktelen ügyeket tettek népszövetségi panasz tárgyává”. /187* old./ Nézetünk szerint a kisebbségvédelem rendszere elsősorban nem ilyen okokból mondott csődöt, hanem azokból az okokból, melyek miatt maga a í.épszovet- seg egésze lejtőre került; A Népszövetség az I. világháború után kialakult helyzet fenntartásának, az akkori vezetőimperial-ista hatalmak politikájának eszköze volt. Ez a tény érvényesült a Népszövetség működésének egészében, igy a kisebbségvédelem terén is. Nem látnánk világosan a Népszövetség szerepét akkor, ha a kisebbségvédelem csődjének okaiul kétségtelenül meglévő és ható, de mégis részokokat hoznánk fel. Ez a nép foglalkozik a népirtás megelőzéséről és megbüntetéséről szóló egyezményről, melynek Magyarország is részese. Világosan és megfelelő terjedelemben fejti ki az egyezmény rendelkezéseit, megállapításai azonban részben kiegészítésre, részben helyesbítésre.szorulnak. A 190. oldalon azt olvassuk, hogy a '^Közgyűlésnek a nemzetközi büntetőbíróságra vonatkozó határozatával szemben azonban a Szovjetunió azzal a fenntartással élt, hogy valamely vitás kérdésnek nemzetközi biróság döntése alá bocsátásához minden esetben elengedhetetlenül szükséges a vitában szereplő érdekelt állam beleegyezése.” A Szovjetunió a- zonban egy másik fenntartást is tett - mely nem kevésbbé fontos - s amely arra irányul, ho^y az egyezmény a gyarmatosító államok diszkrécionárius jogává teszi azt, hogy annak hatálya a gyarmati területekre is kiterjedjen. Ugyan ezen a helyen a mü anépirtás' elnyomásáról szóló egyezmény Magyarország által történt ratifikálásáról beszél. Ezzel szemben a 265. oldalon azt olvashatjuk, hogy a Magyar Népköztársaság ’’csatlakozott” ehhez az egyezményhez. Ez utóbbi megállapitás felel meg a tényeknek. A ratifikálás általánosan elfogadott és használt értelme azt jelenti, hogy valamely nemzetközi megállapodást aláiró ’állam azt saját alkotmányos eljárásának megfelelően később megerősíti. Ezzel szemben a csatlakozás olyan államokra vonatkozik, melyek nem Írták alá az adott egyez- - ményt, de - nyilt egyezmény esetében - ahhoz később csatlakoznak. Különösen a tankönyvben fontos a közkeletű fogalmak azonos értelemben történő használata.